Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

56

logikával élnek, és magokat pártjok higgadt gondolkozóinak és határozott jellemüeknek tüntetik föl : nem maradnak ezen közép utón ; ők levonják a tan végső következményeit, miáltal föltárják szemeink előtt az örvény mélyét, mit mások egy öntetsző phraseologia fátyolával födnek el.

Az egész 18. század azon elvet vallja, melyszerint a boldogság az ember lényével született, és a józan ész autonómiáját birja. Azon világban, melyben az ency- clopaedisták bölcsesége eszményül szolgál, ezen állítás az erkölcstan és politika minden elmélete fölött áll. Senkinek sem jön eszébe ezen állítás érdekében csak legcsekélyebb okadatolást is megkisérleni : ezek érvényesek önmagokban, mint sarkigazságok. Senki sem mondhat ellen a modern sötét bölcselem ezen alapcikkelyének anélkül, hogy magát a józanész és haladás által való számkivetésnek ki nem tenné. Hagyjuk az embert, mondják, természeti eszére, és ő szabadságát jóra fogja használni. Világosítsuk föl az embereket érdekeik felől, és szabadságuk önmagától fog arra törekedni, ami javára válik. A világ akkor Mercier de Lariviére híressé vált mondata szerint önmagától fog járni, és járását saját erejével fogja szabályozni. De a voltairi század ezen bölcsészeti költészete, a pásztori költészet virágzása, csupáncsak gyermekjáték azon radikális elvek mellett, melyeket a korunkbeli hitetlenség cynismusa, minden irtózás nélkül, az emberiség egykori meggyőződésének helyébe szeretne állítani. Ha ' ezen radikális elvekből mutatványul nem közölnénk e helyütt szóról szóra nehányat, alig hinné el valaki a természetelle- nesség ily világos esztelenségét. így:

„Az erkölcsi szabadság koránsem azon eszköz, mely bizonyos cél elérésére adatik ; ez egy működő ok, mely célját önmagában hordja. Az erkölcsi szabadságnak az ember előtt létező és az őt meghaladó rendhez semmi köze ; nincs köze Isten akaratához sem, a meny-