Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

45 legfőbb jóhoz emelkedik, melyért teremtve lön, s mely­től elváltán nyugtalan s békétlen az ő lelke, A legfőbb jó utáni törekvésben, az igazsággal egybekapcsolt sza­badsága által, valósitja meg az ember minden tekin­tetben az emberi természetnek lehető tökéletesedését. Ez annyira igaz, hogy mi egy akarattal, mely erősebb mint összes illúzióink s természetes rósz hajlamaink, ismét és újból azon végtelen jó után vágyódunk, melyért teremtve vagyunk s mely nem más, mint maga az Isten Sőt még akkor is, ha elzárkózva a külvilágtól egyedül magunknak élünk, ha kizárólag önmagunk által óhaj­tunk boldogok lenni, — még akkor is a ki nem elégí­tett vágyaktól fonnyadó lélek üressége s nyugtalansága azon vallomásra kényszerít bennünket, miszerint lehe­tetlenséget akarunk, hogy mi nem a magunkéi, hanem Istené vagyunk. „Nyugtalan a mi szivünk, mig benned oh Istenem, meg nem nyugszik !“ Sz. Ágoston eme fölkiáltása mindazon lelkek jajszava, kik futnak az ál­dozattól s azért minden ellenállás dacára a futásban saját boldogságukat hagyják el. Az evangélium szavai szerint, a gabonaszem, mely a földben meghal, sok termést hoz. Ha az ember ön­akaratának elhalása által, az áldozat által, mely aka­ratát az isteni akarattal összhangzásba hozza, él az Is­tenben, úgy a legbővebb termést fogja eredményezni, melyet az emberi élet csak hozhat. Lemondása által lép tulajdonképen rendeltése természetes rendjébe. De ezen rend magában foglalja a rangot, nagyságot, íi jólétet, az erkölcsi és anyagi haladást, szóval a teljes tökéletességet, melyre az ember élete képesítve van. Ezen tökéletesség minden kötelesség pontos telje­sítéséből, a jog tiszteletben tartásából, továbbá minden dologban a jó és legjobbhoz való fölemelkedésből szár­mazik, melyet az emberi tevékenység az az iránti sze- retetből nyer. ki maga a legfőbb jó s a végtelen töké­letesség.

Next

/
Thumbnails
Contents