Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

taná meg, s azokat a célnak alárendelné ; szóval akkor tökéletesen szabad volna.

Az ember földi életében nem bir ily szabadsággal. Az igazságot csak az érzéki világ fátyolán keresztül látjuk, s az akarat, a kevélység által okozott sebek miatt meggyöngülve, csak nagy nehezen hajol meg parancsai előtt. A természetszerű, s a bűn miatt Istentől még el nem választott emberre nézve nem terhes lemondás, a bűnbeesés után nehéz, szigorú s bizonyos tekintetben természetellenes szükségességgé válik. Csak az önmaga elleni folytonos küzdelem által emelkedhe- tik fölül az ember a vele született romlottságon s csak az Istennel való egyesülésben s összes tehetségeinek, összhangzatában lelheti föl a bűn által megzavart és elvesztett békét.

Hogy a lemondás által ezen szellemi nagyság ismét elérhető, azt Krisztus Ígéri meg övéinek, midőn egyúttal a törvényt is kihirdeti, melyhez ezentúl kötve leend- nek. „Bizony, bizony mondom nektek: — mondja az isteni Üdvözítő — hacsak a földbe esett gabonaszem meg nem hal, egyedül marad; ha pedig meghal, sok termést hoz. A ki föl nem veszi keresztjét, s nem követ engem, nem méltó hozzám. Ha ki utánam akar jőni, tagadja meg önmagát, és vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert a ki életét meg akarja tartani, elveszti azt ; a ki pedig életét elveszti érettem, megtalálja azt.“1)

Megtagadni önmagát ; ez a teljes szabadság, a keresztény erény zárszava. Az erényes ember a teljes értelemben vett szabad ember ; mert szabadságát az Istentől adott rend iránti tökéletes engedelmesség képezi. Sz. Ágoston tanitása szerint az erény a rendezett szeretet. 2) Hogy a nagy tudós gondolatait teljesen meg*) Sz. Ján. 12, 24. 25 ; Máté 10, 38 ; 16, 24. 25.

2) De Civitate Dei, lib. XV. c. 22. Sz. Ágoston említett helyen,

igy folytatja elmélkedését : „így van ez minden teremtménynyel. Mert jó