Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
596 A modern idő kezdetekor, midőn a Protestantismus teljes kifejlődésével logikai következetességgel a forradalom hatalmának mutatkoznia kellett, egy hittudós a háború lényeges szabályait, úgy mint azt a kath. egyház fölfogja, néhány sorban vázolta. Az egyháznak már sok idejébe s fáradságába került e szabályok behozatalának kieszközlése a népeknél, de még sokkal több időre, nagyobb s ismételt fáradságra lett volna szüksége, hogy azokat teljesen életbe léptethessék, midőn a protestantismus ellenszegülése bénítá a pápák társadalmi ténykedését. A nevezett szabályok három canon alakjában tűnnek ki egy értekezés végén, mely a háború népjogi jelentőségéről szól, melyet Vicfölötti kételyekhez kötve, mindazáltal kényszerülve volt az -újabb jogot annak tekinteni a mi, t. i. minden rend és jog pusztító gépének az erősebb kedvéért. Talleyrand herceg a bécsi congressusnak Szászország fölötti tanácskozásai alkalmával a következőket terjeszté elé megfontolás végett. „A legtisztátalanabb szájból —• mondja Gervinus — a legtisztább igazságot kellett a congressusnak hallania, hogy t. i. a Szászország elleni eljárásukban nyíltan azon elvet vallják, mely szerint annak, a ki erősebb, minden törvényes legyen ; a király fölött az Ítéljen, ki öt megrabolni akarja ; a birtokelkobzás szentesített törvény legyen ; a népek ne bírjanak többé oly jogokkal, melyek a királyokéitól különböznek, és meg legyen engedve az alattvalókkal mint valamely major barmaival bánni. De váljon ezek nem ugyanazon tanok-e, melyek Európának annyi vérbe, annyi nyomorba s annyi könybe kerültek ? V. ö. Gesch. des neuzehnten Jahrhunderts seit den Weimarer Verträgen. I. k. 253 1. (Leipzig, Engelmann 1855 ) Azon időben, midőn politikai téren még az egyházra hallgattak és tanait tiszteletben tartották, a népek iránti igazságosság kiváltságai tényleg gyakorlatban voltak. Erre a kereszteseknek Palaestina legyőzött népei iránti magatartása különösen figyelemre méltó bizonyítékot nyújt. Midőn Bouil- loni Gottfrid Jeruzsálem királyságában hiibér-államot létesített, e meghódított népeknek, dacára, hogy gyülöletök és hűtlenségöktöl félhetett, meghagyta helyi szabadságukat. „Bouilloni Gottfrid“ mondja Beugnot „megengedte a syriaiaknak, hogy saját törvényeik szerint éljenek és saját törvény- székök legyen, mely a nemzet legelőkelőbbjeiből állott és melyen a király elnökölt, ki e törvényszékeknél ugyanazon állást foglalta el, melyet a grófok a polgárság (bourgeoisie) házainál.“ V. ö. Assisses de Jérusalem, Introduction aux Assisses de la haute cour p. XVII.
