Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
A háború. A háború nem a beszámíthatlan erőszakoskodások állapota, mint némelyek állítják. A háború a jog érvényesítése a hatalom utján. Ha a népek, hogy igazságot nyerjenek, fegyverhez folyamodnak, ténykedésük nem határozatlan ; ennek mindig, az őket vezérlő célnak kell alárendelve lennie, s e cél ép oly határozott, mint magok a jogelvek, melyektől függ. Mig az emberek emberek maradnak, az igazságnak alá lesznek vetve, s mig az emberi szenvedélyek őket az igazság törvényeinek áthágására csábítják, a megzavart rend helyreállítására mindig a háborúhoz kell fo- lyamodniok. Ha a kiengesztelés és jóvátevés minden lehető kísérlete meghiúsult, kétségkívül a háború az utolsó eszköz, melyre az ember magát elhatározhatja. Az egyház, mely mindenben a békét hirdeti, soha meg nem szűnt összes igyekezetét arra fordítani, hogy a népektől e rémletes ostort elfordítsa. De a makacs gonoszságra nézve ez ostor szükséges. Még akkor is, ha az államok magok fölött egy fensőbb bírót ismernének el, viszályaik kiegyenlítésére eme nemzetközi törvényhátóság bírói végzéseinek keresztülvitelére a háború, mint eszköz elmaradhatlan volna. Valamely társadalomban, mely souverain személyiségekből áll, mint pl. a nemzetek, egy fensőbb hatalom kezében is hiányzik a közös és szervezett erő, hogy a tekintély határozatainak az anyagi szentesítés megadas37* III.
