Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak

nyiben neki tetszik; hanem mert célul s mérvadóul oly fensőbbrendü elveket ismer el, melyek fölött az ember épen nem rendelkezik, s melyek kell, hogy egész életét szabályozzák.

Az egyensúly elvét még a legmegbízhatóbb moralisták és legszigorúbb jogászok is megengedik. Azonban mennyi elnézést kíván alkalmazása ! Ha pl. valaki azt akarná állítani, hogy már azért is jogosult egy nemzet elleni háború, mivel az rend, ipar és tudomány által nagygyá lón, s ez okból veszélyes más népre ? Ez valóban az igazságtalanság netovábbja volna. Mig ellenben. ha rendkívüli terjeszkedésről van szó, mely nem a nép tevékenysége és természetes fejlődése által, hanem az őrültség és dicsvágy oly elveiből eredeti, melyek más nemzetekre nézve veszélyes terveket rejtenek magokban, akkor háború által lehet a valószínű támadást megelőzni. Ily értelemben mondta Feneion: „Mind az, ami az egyensúlyt megzavarja s a világuralomra döntő lökést ad, nem lehet igazságos.“ Ily esetben igazolva van a háború, mert a jogtalanság megfényítése és más államok megsértése forog kérdésben. Eltekintve ez esettől, különféle elővigyázati szabályok léteznek ; Feneion szerint lehet ligákat alkotni, melyek által a népek szabadságukat az államnak lehetséges, habár még nem valószínű támadásai ellen védelmeznék. — Azonban mily nehéz megvonni a határvonalt a között, mi itt a jogos vagy mi nem az többé. Váljon lehetséges-e, hogy az érdekelt felek részrehajlatiamul fognák e határvonalat megállapítani? Itt inkább, mint akárhol lép előtérbe egy magasabb részrehajlatlan tekintély szükségessége, mely igazságosan határoz. Addig, mig a jogbiztonság, mely csak ily tekintély által eszközölhető, hiányzik, az egyensúly elve a helyett, hogy a békét biztosítaná, csak ürügyet fog szolgáltatni a háborúra.