Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
és lehet szavát megtartania, ha ez lehetséges, anélkül, hogy igazságtalan lenne önmaga iránt, és meddig a körülmények, melyek közt a kötelezettség előállott, folyvást fönállanak. Őrizkedem — teszi hozzá az uti- litaristikus iskolának nagy mestere — bárminemű Írást adni, ha minden ember jó lenne, de minthogy mind roszak és mindenkor készek szavokat megszegni, úgy te sem vagy kötelezve a tiedhez hü maradni ; s a hűségnek eme hiánya könnyen igazolható.“ E tannak a rómaiak politikájára való alkalmazásában mondja aflo- renci ; „A rómaiak már uralmok kezdetén alkalmazták a csalást. Ez mindig szükséges annak számára, ki köznapi körülmények közt akar főhatalomra emelkedni. S ez annál kevésbbé ócsárolható, minél titkosabban lép föl, mint a rómaiaknál volt ez eset.“ J) Macchiavelli tudvalevőleg az emberi lelkiismeretben két lelkiismeretet különböztet meg, a nyilvános és magán emberét. Ha a nyilvános embernek semmirekellőkkel van dolga, úgy lelkiismeretét ezekével kell összhangba hoznia ; Macchiavelli morálja ezt szigorú kötelességévé teszi. Manap azoknál, kik a népek törvény- könyvéből a szerződések iránti köteles hűséget kitörölni akarják, nincs már szükség fortélyos kibúvó utakra és sophistikus megkülönböztetésekre ; már arra sem fordítanak gondot, hogy a nyilt üzletek kezelésére kényelmesebb morált teremtsenek és számára egy kivételes lelkiismeretet találnak föl; manap a jogot általánoságában és főbb elveiben akarják megváltoztatni. — Ha a szerződések kötelező erejét a rationalistákkal egyedül az ember souverain szabadságából akarnók levezetni, általában nehéz volna számára valami szilárd alapot találnunk. Mit az egyes akarat megtett, szabadságánál fogva el is vetheti, és a szerződésben elvállalt kötelezettségek teljesítésére mindenki csak annyiban lesz % — 57° — h Le Prince, ch. XVII. — Discoursur Tite-Live, 1. II. ch. XIII.
