Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
463 leg teljesen különböznek attól, mit ma a modern kiváltságok nevével illetnek, teljes erővel biztosították szabadságukat. Hogy a politikai szabadságot biztosító intézmények jellegét helyesen fölfoghassuk, s hogy jól megkülönböztethessük e conservativ és üdvös szabadságot a szabadság azon hamis és veszélyes elméleteitől, melyek manap annyi derék elmét tévútra vezetnek; szükséges szemügyre venni, mily befolyása volt a társadalomnak az őt kormányzó hatalom gyakorlatára azon időben, midőn Európa teljesen a katholicismus befolyása alatt állt. De ezt most nekem sem az idő sem e könyv kerete meg nem engedi. Elégséges lesz néhány vonással megemlíteni azt, a mit századunk történettudománya teljesen bebizonyított.1) Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a feudális ité- lőszékeknél a szabad emberek fölött hasonmásaik ítéltek. A középkor társadalma birt azon jelentékeny biztosítékkal, hogy az alattvalók az igazságszolgáltatásban részt vehettek ; birt mind a polgári, mind a bűnügyi *) *) Lássuk Montesquieu ítéletét azon szabadság általános jellegeiről, mely a középkor kormányait átlengi : „ A. germán nemzetek, melyek a római birodalmat meghódíták, mint tudjuk, igen szabadok voltak. Csak Tacitust kell olvasnunk, hogy erről meggyőződjünk. A hódítók az egész tartományban elterjedtek, s mind a városokban, mind a falvakban fölütötték tanyájukat. Midőn még Germániában voltak, az egész nemzet könnyen összegyűlhetett. Midőn azonban a hódítás alatt szétszórattak, ez már nem volt lehetséges. Mindazonáltal szükséges volt, hogy a nemzet közös ügyei fölött határozzon, a mint azt a hódítás előtt tette ; ezt most képviselői által vitte végbe. így származott közöttünk a góth kormányforma ; ez eleinte az aristokratia és a demokratia vegyülete volt. Hátrányos volt annyiban, mert az alsó néposztály rabszolgaságban sinlett ; azonban előnye abban rejlett, hogy a helyes fejlődésre képes volt. Később szokásba jött szabadság-leveleket osztogatni ; és kevés idő múlva a nép polgári szabadsága, a nemesség és papság kiváltságai, a királyok hatalma oly szép össz- hangzatban álltak, hogy, véleményem szerint, alig volt a földön valaha oly jól szervezett kormányforma, mint az, mely azon időben Európa minden részében fönállott.“ — Esprit des lois, XI. k. VIII. fej.
