Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
449 \ megfelel. Mindenkinek, aki valamely hatalmat gyakorol, teljesen át kell hatva lennie azon meggyőződéstől, hogy ő a tekintélyt megbizás folytán gyakorolja és hogy tetteiről számot kell adnia azon legfőbb Úrnak, ki azt reá bizta, és aki szerzője és alapítója az egész társadalomnak. Szükséges, hogy ezen elv még erősebben legyen nyomva azok leikébe, kik collectiv főhatalmat gyakorolnak, mint a fejedelmekébe. Eszköz nélkül a fejedelem sem tehet semmit, de bármilyen legyen is az eszköz, ha ő azt segítségül használja, az neki akadályára is van. Tehát a fejedelmek soha sem birnak oly teljhatalommal, hogy mindent tehessenek, a mit csak akarnak, és a visszaéléseket nem vihetik a végletekig saját veszedelmük nélkül. De a nép hatalma független és korlátlan, és a népnek sokkal nagyobb és sokkal alaposabb bizalma van hatalmában. A nép maga magának hivatalnoka, és közelebbről ragadja meg a tárgyat, mint látja. Másrészt a nép kevésbé fogékony a felelősség iránt, melylyel az ember a közvéleménynek tartozik, mely egyike a világ azon hatalmainak, melyekkel legtöbb számolni valója van az embernek. A gyalázat azon része, melynek minden egyénre szállania kell, a nyilvános élet tényeiért igen kicsiny, mert a közvélemény működése fordított arányt tart azok számával, kik visz- szaélnek a hatalommal. A nép a helyeslést, melyet önmagának tényeiért nyújt, nyilvános és kedvező itélet- képen veszi. A büntetés félelme ép oly kevéssé foglalkoztatja a népet, mint a gyalázat félelme. A nép egy tagja sem félhet, hogy valamely fenyíték éri személyét, az egész népet pedig tömegben épen nem érheti, mert a büntetésnek nem lévén egyéb célja, minthogy az egész nép föntartása okáért például szolgáljon, ez az egész népre nem is alkalmazható, legalább emberi kéz által nem. íme azért oly roppant fontosságú, hogy soha se türessék, miszerint a nép azt képzelje magáról, hogy az A kér. társad, törv. 29
