Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről

valódi szándékát, a kiről nem lehet föltenni, hogy meg akarná sérteni a törvényt, melyet ö a nép beleegyezésével alkotott.

Ily módon a király hatalma mindenüvé el hat, de mindenkor mint olyan, mely a törvényen nyugszik és mindenütt a jogot engedi érvényesülni, melynek ő első védője.

Ily módon a kormány megőrzi egységét a fejedelem személyében ugyanakkor, midőn magát mérsékelve és korlátolva látja azon intézmények által, melyek a fejedelmet környezik. A király nem fog semmit tenni a nemzet érdeke ellen, mert nem tesz semmit a nemzet nélkül. A törvény, melyet a fejedelem és a nép együttes elhatározása alkotott, egységében valósággal kifejezi a társadalom közös akaratát, hol a nép nem kü- lömbözik a királytól sem a király a néptől. Midőn arról van szó, hogy mily hordereje van a törvénynek, egyes esetekben vagy a jogokra való alkalmazásban : még mindig föltalálható a társadalom a birói testületekben, melyeknek szervezete csak akkor jó, és csak akkor nyújt igazán védelmet, ha a király és a nép vesznek bennök részt, hogy a szükséges mérvben tekintély és szabadság egyesüljön benne.

Tehát a monarchiában a király az egész politikai élet központja. Ő tartja főn az egységet és alapítja meg az egyensúlyt a kormányzásra befolyó erők között. A köztársaságban más a politikai központ, és az egység is máskép jő létre. De szükség mindenkor hogy egy vagy más módon meglegyen az egység az államban, mert egység nélkül nincs kormány.

Néha a köztársasági államok egységes hatalma a néptömegnél van ; és pedig a tiszta népuralomban oly- kép, hogy a tömeg nem ismer korlátokat, és minden a közakarat önkényétől függ. Nem minden köztársaság van a tömeg ezen vad és vak uralmának hatalmában.

— 445 —