Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
43» életföltételekkel hozassanak kapcsolatba, miszerint a hatalom mindannyiszor megakadályoztassék sőt megköttessék, valahányszor megkisérlené a nép törvényes szabadságának megszentelt uralmát elrabolni, és hogy szabadságában csak a társadalom javának előmozdítása álljon. — Ez volna a tökéletes politikai szabadság. Az absolut kormányoknál minden szabadság a hatalomnak van átengedve, hogy megtehesse azt is, a mi nem szolgál a közjóra, sőt talán épen ártalmas a társadalomnak ; a szabad kormányoknál oda törekesz- nek, hogy a kormányzók szabadságát úgy megszorítsák, hogy csak jót tehessenek.1) így értve, a politikai szabadság sohasem kereshető önmagáért, sem nem alkothatja az ember vágyainak fő tárgyát. Nem más az, mint eszköz, mely magasabb cél elérésére segít. Nem tagadja senki, hogy a szabadság nagy fontosságú ; de ismét nem állíthatja senki a szabadelvű iskola theoretikusaival, hogy az, életünk legfőbb ügye. A politikai szabadság, mint már eleve is mondottuk, azonkivül az elvek és szabályoknak, a tiszta polgári rendnél magasabb rendjét tételezi föl. Ezen magasabb eszmekörben rejlik jogainak és kötelmeinek legfőbb forrása. — Tehát, mivel a politikai szabadság minden rendszerének alapföltételét a kötelem-szabadságról és a jog tiszteletbentartásáról adott kezesség képezi, mikép állapíthatjuk meg ezen rendszer szabályait, ha nem birunk tiszta ismeretével a célnak a melynek érdekében annak alkotva kell lennie? Magában véve a politikai szabadság közvetlenül a l) Aquinoi sz. Tamás így fogja föl a kezességet, melyet minden rendszeres kormánynak a politikai hatalommal való visszaélés ellen nyújtani köteles : „Sic disponenda est regni gubernatio, ut regi iám instituto tyrannidis subtrahatur occasio. Simul autem sic eius temperetur potestas, ut in tyrannidem de facili declinare non possit.“ De regimine principutn. lib. I, cap. VI.
