Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
428 alatt hatalma tetőpontjára jutott és törvényszerű fön- állását határozatilag megállapítá, a hivatalos nyelv oly vallásos tiszteletet tanúsít, milyennel csak a világ ura és mind az iránt a mi személyét illeti, szoktak élni.1) Egész Róma a császárban volt összpontosulva, Róma pedig a rómaiak nagy istensége volt mindenkor. A byzanci császárok alatt a régi császárság legfőbb tökélyre emelkedik. — Az ő kormányuk a legszabályosabb és legerősebb központi kormány volt és ebben igen közel állott a modern császárokéhoz. Dioc- ledán a közigazgatást nagyrészt absolutistikus alapon szervezte. O igen bölcsen alkalmazta azon elvet, mely Augusztus óta Rómában divott. Azonban az absolutismus, mig egyrészről kevésbé változékony, másrészt nem kevésbé terhes. A császárok mindig a néptől vették teljhatalmúkat, ők élőtörvényül szolgáltak mindenki számára.2) ') Diocletian a főliatalmat oly fény- és pompával vette körül, mely fölülmúlta mindazt, amit a világ eddig látott. A rómaiak szolgai odaadása nagyban segíté őt tervei kivitelében. A császárral való érintkezés gyérebb lón és sok nehézséggel járt; .ez csak a ministerek, udvarnokok és elsőrangú hivatalnokoknak volt megengedve. Ő soha sem jelent meg máskép mint aranytól és drága kövektől ragyogó bíborban. Ezen keleti fény, melyre már Aurelián adott példát, de a melyet Tacitus és Probus köz- társasági egyszerűsége meg nem engedett, tetszett a tömegnek. — Oly idők voltak ezek, hogy a gazdagság fényes nagyságnak tűnt fel. Diocle- tiánnak, hogy úr és istenkép tiszteljék, ezt csak meg kelle engednie. —■ Ezen apotheosis, melyet eddig a császárok csak haláluk után nyertek el, most már uralmcJk alapföltétele lett. Mindaz, mi személyükkel viszonyban állott, isteni, szent jelleget öltött. Az államkincstárt szent kincsnek (sacrae largitiones), a fejedelem lakosztályát szent teremnek (sacrum cubiculum) nevezték. Hajdan a fejedelmeket, mint egyéb embereket, üdvözlettel fogadták; Diocletiánt imádó hódolattal illették; a mi Caligula és Diocletián idejében a hízelgés netovábbjának tartatott, most az udvariasság szabályává lön. V. ö. Vaudét, Des Changements opérés dans l’administrat. de l’impire romain, t. I, p. 262. 2) Justinián „Digestaiban“ ezen döntő határozat fordul elő : „ Cipó te quum lege regia, quae de imperio ejus lata est, populus ei et in eum omne suum imperium et potestatem conferat.“ (Fr. X, 1. I, tit. IV.)
