Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
421 Mindig nagy különbség lesz a caesárok és a leg korlátlanabb keresztény királyok között. Hogy a caesa- rismus ismét visszatérjen, szükséges volna, hogy a pogányság előbb a világot ismét hatalmába kerítse és pedig a forradalmi naturalismus által. Csak miután a XVIII. század a modern nemzeteket az egyháztól elszakította, a forradalom az államokat a pápa szellemi hatalma alól fölszabadította : tűnt föl ismét a caesarismus. — Lényeges vonásaiban hasonlitott Róma caesarismu- sához. csakhogy az elvek teljes ismerete, valamint ama vakmerő logikája következtében, melylyel azokat alkalmazza, végre azon valóban művészi központosítása által melyet az előbbi kormány absolutismusa már jóval előbb előkészített — sokkal hatalmasabb. Egy korunkbeli publicista, ki a caesarismust tüzetes tanulmánya tárgyává tette, s ki annak eredete és működését szigorú birálat alá veszi, a XIX. század caesa- rismusának viszonyát a régi Róma caesarismusához következőkép jelzi: „A pogányság és a francia forradalom két oly történeti tény, mely egy rendbe tartozik. 1793- ki köztársaságunk Sulla és Marius köztársaságát állítja vissza. Caesar Catilina régi jó barátja és cinkostársa ; ő volt a néppárt feje ; ő a néppel egy színvonalon állott. Napoleon demokrata, jakobinus és az ifjú Ro- pespiere bukása után pedig mint a rémuralom cinkosa elbocsátatva üldöztetéseknek volt kitéve. Valamint Caesar, úgy ő is csak a nép nevében cselekedett, a nép souverainitása — s az általános szavazati jogra támaszkodott, consulnak nevezteti magát, tribunokat választ és tanácsot hí össze. 0 azonban merészebb Caesarnál, nem elégszik meg a tanács határozataival, ő Franciaországtól nép-határozatokat kiván. Mintha Franciaországot csak a nép képezné. Napoleon és Caesar a személyesített demokratia, vagy is inkább a megkoronázott plebejismus“1) 1) Coquille, Le Césarisme, I k. 239 és 240 1.
