Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről

dik sőt már a hatodik században Krisztus előtt jelent meg a caesarismus. Spartában, hol a doriai faj szokásai uralkodtak, a régi aristokratikus alkotmány igen soká tartá főn magát. Csak későbben, már hanyatlása napjaiban sikerült Agis és Kleomenesnek és ezek után Nabis zsarnoknak a demokratiát és ezzel a caesaris- must megalapítani. Midőn Róma Görögországot meg- hóditá, Spartát ez állapotban leié. Egy időre meghagyta a görögöknek szabadságukat és zsarnokait.

Görögországtól igazi politikai oktatást nem várhatunk. A görög szellem, mely a tudományok mezején csodálatos fogékonysággal és terjedelemmel birt, a pogány társadalom rationalistikus politikájára élénk fényt dérit. E szellem különösen abban tűnt ki, hogy kifejté azon alapeszméket, melyeken a társadalmak szervezete nyugszik, és ezekből a természetesen folyó következtetéseket bámulatos logikával vezeti le.

De a gyakorlatban Görögország városai és államai csak a középszerűséget érték el. A hellen állhatatlan- ság sem messze kiható tervekre, sem nagyobb vállalatokra nem alkalmas. Róma az, mely az ókori állam képét teljes nagyságában és erejében állitja elő. A császárság, mely a pogány világ politikai eszméinek össz- foglalatját zárja magába, az első és utolsó szó Róma történetében és politikájában.

Romulus városában az államhatalom kezdettől fogva zsarnok volt. A tekintély akár a nép, akár a magistratus birta légyen azt, föltétien engedelmességet követelt. Minden az állam nevében történik, mert ez a legészszerübb. Minden a mit parancsol jogos és igazságos. Forrását képezi az minden jognak, és azok gyakorlata tetszésétől függ. A szabadság a rómainak nem egyéb, mint politikai jog, és e jog a polgárt az állam szolgájává teszi.

A római alkotmányban a római állam alapeszméje egyszer s mindenkorra már kezdetben kimonda— 4-t S