Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről

mint helyetteseit tiszteljék, magának tartván főn a jogot cselekedeteiket vizsgálni ; akarata az, hogy mindenki, aki alattvalónak született, különbség nélkül engedelmeskedj ék. “*)

Igaz ugyan, hogy XIV. Lajos itt egyszersmind ama kötelmekről is beszél, melyek Istentől a királyokra rovattak, és ama szükségességről, melynél fogva az isteni törvényt tiszteletben tartani kötelesek a végből, hogy az alattvalók ő bennök a.nnak élőképét ismerhessék föl, ki legszentebb s leghatalmasabb. E szavakban az isteni jog eszméje van kifejezve, nem ugyan miként ezt az egyház tanítja, hanem amint ez ama törvénytudósok által adatik elő, kik ezt csak mint egy az egyház elleni fegyvert akarnák fölhasználni. Az isteni jogok, melyekre az önkényes királyok hivatkozni szeretnek azon jog, melynél fogva ők mindent tehetnek s miről sem felelősek sem az emberek, sem Isten előtt.

Ismeretes, hogy XIV. Lajos miként alkalmazta e jogot nemcsak magán, hanem nyilvános életében is. Mindazonáltal e nagy király nem volt megfosztva a szellem és jellemesség ama tulajdonaitól, melyek őt a hatalom ámításai ellenében megóvhatták volna. Emlékirataiban ezen valódi fejedelmi szavak olvashatók: „Ha az ember mindent tehet a mit akar, nem könnyű dolog csak azt akarni, a mit kell akarni.“ íme a kér. érzület, mely kötelmeit és gyöngeségeit ismeri. Fejedelmi és kér. erényei különösen szerencsétlenségének idején mutatkoztak. „Amaz állhatatosság, a lélek ama szilárdsága, a külső közönyösség, ama folytonosan egyenlő gond, hogy a kormányrudat a mig csak lehetséges kezében tartsa, ama remény, melyet minden remény ellenében táplált, s melynek alapja a bátorság s böl- cseség nem pedig vakmerőség volt, ugyané király külső magaviseleté: csak kevés emberek tulajdona, s ez 1

— 4°7 —

1) Mémoires de Louis XIV. II. k. 285. 1.