Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
A szerző előszava
XXIV Ez utóbbi mindenekelőtt azon téren érvényesül, melyet általában a politika terének neveznek. Midőn a politika legjelentékenyebb problémáit tárgyaltam, nagy gondot fordítottam arra, hogy a relativ és ideiglenest, az absolut és maradandótól megkülönböztessem. Nagy súlyt fektettem arra, hogy azt, mi mindenütt és minden időben feltalálható gondosan megkülönböztessem attól, mi az idő s a hely változásainak van alávetve. Ily megkülönböztetést tenni főleg napjainkban szükséges, annál is inkább, nehogy az elvek rovására, a társadalmi életnek bizonyos — sérthetetleneknek nyilvánított szólamai, melyek korántsem dicsekedhetnek a változhatlanság talaj donával — azon sérthetetlenség fényében tűnjenek föl, mely kizárólag az elvek tulajdonát képezi. Nem mulasztottam el, az elvek mellett a tényeket is hangsúlyozni. Annak kimutatásával, mik voltak légyen a keresztény nemzetek dacára annak, hogy a keresztény elvektől gyakran eltértek, azon társadalom egyedüli nagyságának miben voltát óhajtottam kimutatni, mely magát nagylelkűen egészen az egyház törvényeinek s tekintélyének aláveti. De nem hagytam figyelmen kivül azon nemzeteket sem, melyek e törvényt sohasem ismerték, vagy ha megismerték, azt meg- és elvetik. Ez összehasonlító kutatások eredménye fölötte tanulságos. Mert világot vet modern társadalmunk jövőjére, s azon csapásokra, melyeknek okvetlenül áldozatul esik, ha hiú törekvésétől, egy önalkotta politikai rendet létrehozni, melyben az ember minden, az Isten pedig semmi sem lenne — el nem áll. Midőn mindazt elfogadom, mit az Egyház tart s hogy higyjük elénk ád, mindazt elvetem, mit ő kárhoztat, csak szoros kötelességet teljesítek, melyre az Egyház minden hü fia kötelezve van. Teszem pedig azt a a hódolat azon tudatában, melyben minden katholikus-
