Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

III. Rész. Gyakorlati óv- és gyógyszerek

277

dig a született s a gomba módra elszaporodó zsidó és keresztény pénznemesség gazdag családjai a ha- . szonélvekkel kecsegtető nagyobb városokat választják tartózkodási helyül legalább a téli ivadra. Az uralkodó fényűzés megköveteli s a rendkivüli nagy vagyon megengedi a szerencse kegyeltjeinek, hogy a legtágasabb és legfényesebb lakokat béreljék ki, vagy szerezhessék meg. És ép a tehetősebbek ezen mindinkább elterjedő fényűzéséből magyarázható meg azon különben feltűnő tény, hogy oly város, mely azelőtt fallal volt körülvéve s megerősítve, a középkorban nem ritkán kétszer annyi s több előkelő és gazdag lakost volt képes befogadni, mint most, anélkül hogy a szó mai jelentésében vett lakáshiányt oly sajnosán érezték, s arról oly keserűen panaszkodtak volna.

Egyszerűek és szerények voltak az igények ; az idősb emberek élénken emlékeznek még a különbségre, mely a gyermekkorukbeli kis kalmárbolt s a mostani diszrak- tárak s kirakatok között van, melyek a palotaszerü épületek egész földszintjét foglalják el.

Epen így különböznek az akkori vendéglők és korcsmák a mai kávéházak- és éttermektől.

A kis lakások utáni versenygést még egy más rósz körülmény is növeli. Az okszerű és békés együttlakás és összetartásnak már neve is alig létezik. A gyermekek korán válnak el szüleiktől, hogy önállóan gazdálkodjanak. Hány ezer kevésbbé tehetős teng inkább vagy koldul, csakhogy külön lakása és saját háztartása legyen.

Ha sikerülne az ily városi remetéket mesterséges, de mégis közös érdekű és keresztény szeretetre alapított élő családokba tapintatosan és jóakarólag összehozni, számtalan alamizsna takaríttatnék meg, száz meg száz kisebb lakás ürülne meg a közszükség enyhítésére.

x) Léon Faucher, Études sur l’Angleterre I. 374. 1.