Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

III. Rész. Gyakorlati óv- és gyógyszerek

269

mulasztaná. Nem nagy fáradságba kerül, a Vince- vag\' Erzsébetegyletekkel összeköttetésben ily takarékegyleteket alapítani. Azonban az ügy előmozdítására az egyleteknek, mint azt a gyárak teszik, saját jövedelmeikből is kell valamit a munkások vagy munkásnők által befektetett összeghez csatolniok. E közmondás : a szükség találékonynyá teszi az embert, igazsága, ha valahol, úgy a socialis kérdésben tiszta világításba lett helyezve ; de mégsem annyira, mint a takarékpénztárak megalapításánál. Gyári városokban, valamint Berlinben is, jótékony egyletek által gondozott téli takarékegyletek is léteznek.

Ezen egyletek megegyeznek a munkásokkal s munkásnőkkel, hogy ez utóbbiak a nyári hónapokon át, mikor az élelmiszerek olcsóbbak, hetenként valami kis összeget adnak át a takarékegyletnek. Pl. a munkás hetenként 2 garast ad az egyletnek; az egylet pedig szintén tesz hozzá sajátjából 1—2 garast, egész novemberig. E hónapokon át minden személy számára néhány tallér gyűlt össze. A takarékegyletek akkor nagyban rizst, lisztet stb., különösen pedig fűtési anyagot szoktak bevásárolni. S igy azon család, mely egész nyáron át befektetett, most egyszerre könnyen eltartható élelmi szerek — fa, kőszén, s egyebek — birtokába jut, vagyis a tél legszigorúbb szakára el van látva a legszükségesebbekkel. Természetesen ez nem történhetik, ha e néhány garas az egyes személyek kezében maradt. A házbért épigy törleszthetik a takarék egyletek.

Elvitázhatlan tehát e jótékony intézkedések haszna. Igen sokat takaríthatnánk meg egyes helyeken az alamizsnákból s azért a szegények sem szenvednének semmiben sem rövidséget.

Mindebből csak az a tanulság, hogy a szegények ügyét mindig szivünkön viseljük, habár az nem ritkán sok kellemetlenséggel jár. Sok utánjárás-, kelés és türelemre van szükség addig, mig egyesek és családok kis betéteiket rendesen hozzák. Rend nélkül azon-