Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XI. Az eretnekség büntetése s az inquisitio

46

kánusoknak nevezett eretnekekkel, fölújította (can. 27.) a toursi határozatokat és a kér. népnek védelmére az eretnekek ellen fegyverfogásra tett fölhívást, mialatt az engedelmesség kötelme alól ezek megátalkodottságának tartamára föloldozást adott. *) A zsinat határozataiban világiak s egyháziak, kik benne részt vettek, mind megegyeztek.3 4)

15. Az 1184. veronai zsinat után bocsátotta ki III. Lucius pápa I. Frigyes császárral egyetértve hires rendelvényét az eretnekek, különösen a katharok, patarinok, humiliatok, passagierek, josephinek, arnoldisták ellen, l) ami tulajdonkép csak régibb császári s részleges jogi rendeletek összfoglalata. Ebben 1) kiközösít- tetnek az eretnekek nemkülönben azok, kik őket befogadják s védelmök alá veszik [receptores, fautores, defensores.]2). 2) A vétkeseknek talált lelkészek- és szerzetesekre nézve a papi állásból folyó minden kiváltságnak, az egyházi hivatalok és javadalmak elvesztése, valamint a világi hatalomnak való kiszolgáltatás ment határozatba, kivéve, hogyha azonnal eretnekségök leleplezése után önkényt a kath. egyházba visszatértek és a tévelyt a megyés püspök Ítélete szerént esküvel megtagadni s megfelelő elégtételt nyújtani magokat készeknek nyilvánítják. 8) A világiakra vonatkozólag az elégtételszolgáltatás hason esetétől, melyre ugyanaz áll, eltekintve, csak az mondatik, hogy ők a világi bíróság által mindenkor a bűntett3) minemüsége szerént részesítendők megfelelő büntetésben ; kik az eretnekség gyanújába esnek, ha magokat a püspök előtt tisztázni nem tudják, ugyanazon Ítélet alá kerülnek. 4) 4) Aki pedig esküvel megtagadott eretnekségbe újra visszaesik haladék nélkül a világi törvényhatóságnak adandó át. 5 6) Az

3) Mansi 1. c. p. 217 seq. Hefele 636 1.

4) Roger de Hoveden Ann. Angl. L. II a. 1179.

') cap. 9 Ad abolendam Y. 7 de haer. Mansi.1. c. p. 476. 488 seq. V. ö. He fele 644 1. kk.

2) V. Ö. La cause d’ Honorius. Paris 1870. 4. p. 117. Schnee man n Studien über die Honorius Frage. Freib. 1864. 59. 1. kk.

3) „pro qualitate facinoris.“ Teljesen alaptalan állítás, hogy minden eretnekség miatt elitéit s a világi bírónak kiadott bűnös éltével fizetett. Igen sokan csekély pénzbírság és fogság után szabadon mehettek; a bűnösség különböző fokai pontosan számba jöttek.

4) c. 3. 4. 6. de purg. can. V. 34. I. 19. Cod. I. 5.

6) haereticus relapsus, recidivus. Bővebben lásd alább.