Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XI. Az eretnekség büntetése s az inquisitio

38

buzgalom, hanem pénzvágy folytán űzé ki, mihez joggal jegyzi meg, hogy az orthodox egyháznak nem szokása az üldözés. 1S) Valóban egy püspök ilyetén eljárása semmikép sem helyeselhető ; mindazáltal ezzel a világi hatóságok beavatkozására nézve még mi sincs mondva főkép, hol a kihágások nagysága, mint a dona- tistáknál, legszigorúbb büntetést követelt. l4) Amit az álareopagi iratok sz. Karpus látomásáról mondanak,1S) azon teljesen helytelen kivánatra vonatkozik, hogy Isten a hitetlent, ki valamely hi- vőt istentagadásra csábít, ezzel együtt irgalom nélkül életétől fosztaná meg.

10. Azonban, így folytatják, sok egyházatya s iró a hitdolgában minden kényszert kárhoztatott. Ez bizonyos érteményben nem is tagadható. Azonban mindig nagy különbséget tettek a hitetlenek közt, :) kik a hitre soha sem tértek s a megkereszteltek közt, kik attól elpártoltak ; az előbbiek, kik fölött az egyháznak I. Kor. 5, 12. szerént semmi hatalma sincs, sohasem voltak s nem is lesznek kényszeríthetők a hitre;2 3) ezt tanítja Ágoston is,2) ezt tanítják valamennyien a hittudósok s kánonisták, nemkülönben a későbbi pápák is ; 4) ellenben az utóbbiak iránt, kik fogadalmokat megszegik, a keresztségben fölvállalt kötelmeiket nem teljesítik s

n) or/. sîiûiïoç ÔLWY.ELV rfj bçdoôôto) tv.y.hjfíití Socr. H. E. VII 3 V. Ö. c. 21. Nestorius fölött.

u) Vales not. in Socr. 1. c.

1B) ep. 8. ad. Demophil. n. 6. Mígne PP. gr. t. III p. 1097—1100.

’) Erről szól Lactanti ns i. h. : Non enim ?nos illicimus, ut ipsi objectant, sed docemus, probamus, ostendimus. Itaque nemo a nobis retinetur invitus; inutilis est enim Deo, qui devotione et fide caret. Natal. Alex. H. E. Saec. XIII. et XIV Diss. Ill art. 1. n 11. t. XVI p 36 seq. Cassio- d o r. Var. II. 27. : Religionem imperare non possumus, quia nemo cogitur, ut credat invitus.

3) Cone. Tolet. IV c, 56. (c. d. 45.)

3) Aug. c. Iit. Petii. II. 83 (c. 33 C. XXIII q 5): Ad fidem nullus est cogendus invitus, sed per severitatem, imo et per misericordiam Dei tribulationum flagellis solet perfidia castigari. Cf. Tract. 20 in Joh. n. 2.

4) S. T h o m. Sum. 2. 2. q. 10 a. 8. : Infideles, qui numquam fidem habuerunt, non vi compellendi, sed ii, qui quandoque fidem susceperunt. Accipere fidem est voluntatis, sed tenere eam susceptam necessitatis. — III. Kelemen 1190 c. 9. de Judaeis V. 6. : Statuimus, ut nullus invitos vel nolentes Judaeos ad Baptismum venire compellat.