Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVIII. A vatikáni zsinat
464 megsértették. Oda jutottak már az államok, hogy semmi jogot sem ismernek, csak mely tőlök származik, az államot istenséggé teszik és számára isteni tiszteletet követelnek, legalább azon idő alatt, míg a szabadelvűek ülnek a kormányon. Innen ered az egyház ellen dühöngő élet-halál harc, állítólag politikai igényei miatt. Ki csupán politikai célok után törekszik s a vallás felől fogalommal sem bír, az azt tételezi föl, hogy az másnál is úgy van, s ha tántoríthatta!] engedelmességre nem hajló vallásos meggyőződésre akad, gonosz célokat tételez föl s az anyagi hatalomhoz folyamodik. r 31. Egyházokhoz hü katholikusok napjainkban körülbelül azon helyzetbe jutnak, melyben az első keresztények voltak a pogány császárok alatt. Őket s tanaikat a föld hatalmasai előtt államveszélyeseknek hirdetik, ki pártjokat fogja, az „nem barátja a császárnak;“ gúnyolóik sötéteknek mondják őket, tanaikat pedig a művelődés és tudomány ellenének kürtölik, a gonoszságában lankadatlan buzgalmú sajtó szüntelen üldözi őket mérges nyilaival; ellenük fordul a világ felfuvalkodott tudósainak gőgje, nemkülönben a féltudósok gyermekes ábrándja, ellenük zúdítják a zsarnokság bírói s rendőri megelőző s megakadályozó rendszabályait, birtokukban fenyegetés és jogaikban gázolás < osztályrészük. — Tűrnek minden hitetlenséget, minden babonát, minden feleke- zetet, minden pártot — csak tölök akarnak minden jogot megvonni. Állhatatosságuk vakhit, áldozatfilléreik s összejövetelök összeesküvés. Igaz ugyan, hogy a kath. vallás, — habár egyes tartományokból kiirtható — az egész földre nézve ez soha sem sikerülend, mire Észak-Afrika s Kelet a példa, az Isten u. i. országát egyes népektől elveheti s méltóbbaknak adhatja; de a német katholikusok még nem mutatkoztak méltatlan népnek, még nem gyöngültek el, mint amazok; magoktartása még mindig jobb reményekre jogosít bennünket. Érzik s beismerik, hogy nehéz időket élnek, hogy óriási háborút viselnek ellenök, melyben egyesek eleshetnek, anyagi veszteségeket és sokféle gyötörtetést szenvedhetnek, mely küzdelem azonban isteni Ígéreten nyugvó egyháza-, kon soha sem fog diadalmaskodni ; s mig egyrészt emberileg szólva irigyelhetik az oláh zsidók sorsát, kik iránt a nagyok s államférfiak annyi gyöngédséggel viseltetnek, addig másrészt erősen bíznak az isteni gondviselésben, hogy ellenségeik merényleteit
