Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVIII. A vatikáni zsinat
427 kei/ kérdeznünk : Mely ítélet volt mérvadó azon föltevésre, liogy (Chalcedonban) az igazságot megtalálták s a határozatok helyesen lőnek megállapítva? kétségkívül vagy a zsinat vagy Eutyches, Dióskor avagy más valamely egyén ítélete. Ha Marcián törvényét nem akarjuk egészen nevetségessé tenni, el kell fogadnunk a zsinat ítéletét. Ama vitatkozásokat akarta betiltani, melyeket az eretnekek a zsinat határozata ellen támasztottak, állítván, hogy az igazságot nem találták meg, az eredmény nincs helyesen megállapítva. Azért tévé hozzá, hogy istentelenség annyi püspök ítélete után egyéni véleménynek helyt adni s a legnagyobb őrültség fényes nappal világosságot keresni. Ha Marcián csak azt akarta volna megtiltani, hogy valaki a zsinati határozatot, miután annak helyessége felől maga is meggyőződött, kétségbe vonja, úgy törvénye nemcsak nevetséges, hanem semmis lett volna. Mert hány eretnek volna (kinek konokságát Marcián fékezni akarájj ki a zsinat határozatát igaznak elismeri s emellett makacsul harcolna ellene ? A mai tévtanítók mindenben ugyan oly helyzetben vannak mint a régiek (monophysiták), kik ellen a császári parancs irányozva volt. *) 6. így írtak a XVI. században. És a XIX. században ugyanazon érvelés tökéletesen helyén van az u. n. ókatholikusok ellen, kiket helyesebben volt kattíolikusoknak, nemkatholikusoknak, nevezhetünk. Ezek a nyilvános (milyen Chemnitz) és az álarcos protestánsokhoz (milyen Sarpi Pál) hasonlóan a vatikáni zsinatot hajmeresztőleg ecsetelék és már kezdetben kifejezését adták a zsinat (az eddig kath. körökben való) netáni egyetemes elismerése miatt táplált félelmüknek, mit azonban megakadályozni képtelenek. Egész eljárásukban természeti szükségből a régi eretnekeket utánozták. Elfeledék Cyprián szavait: „Ki nincs püspökével, az nincs az egyházban“, és a donatista Petilianhoz hasonlólag a római szék, a kath. egység e központja ellen elkeseredett gyűlöletet lehelnek s ebben a jobb gallikanoktól egészen eltérnek. 2) A különösen eretnek álláspontot foglalják el, a mennyibe,! a sz.-irás 7 7) Gr e g. de Valentia 1. c. p. 374. ') Cyprian, ep. P9 ad Florent. Pup. Cf. Ignat, ep. ad Trail, c. 1. 2) V. Ö. pi. a Declar. Cleri Gallic. I § Dissert, praevia-t a miálkatho- likusaink nyilatkozataival. #
