Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVII. A pápa tévmentes tanítói hivatala
419 san elismert képviselője ? 8) E gyakorlat nem volt államveszélyes, miért az most az elmélet ? És voltak-e valaha erre nyomós érvek ? Yan-e bizonyíték arra, hogy az állam nem katholikus alattvalói e miatt kárt szenvednek, hogy az elméleti alakba öntött hitágazatok árfcalmokra vannak, mi rájok a gyakorlatból nem háromlott, de nem is háromolhatott ? Mily szánalomra méltók egyáltalán az államveszélyesség feltüntetését célzó kísérletek ! Midőn a pápai teljhatalom helyett, a pápa mindenhatósá- ságát, a pápa tévmentes tanhatalma helyett istenítését emlegetik, ezt rovására Írjuk, hogy a pápáról beszélvén, úgyis mindig a legdurvább polémiái elferdítéseken rágódnak ; ha e szólamokat kellő értékökre leszállítjuk, semmi, még egy mákszemnyi sem marad, mi a felhozott állításokra bizonyítékul szolgálhatna. És mily badar következtetéseket vontak az előzményekből ! Csakugyan kár, hogy ezek oly tarthatlanok és alapnélküliek, s hogy a hazugság és rágalom alapján nem emelhető tartós épület. Mindezen általunk oly sokoldalulag megvizsgált feltevésekkel azon borzasztó következtetések is romba dőlnek, melyeket azokból nagy fáradtsággal lehozni nem irtóztak. R) Se hűlte Lehrb, d. KR. II. kiad. 29. § 148. 1. 27*
