Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XVII. A pápa tévmentes tanítói hivatala

netán felmerülő vallási viták azonnal végérvényesen elintéztet- nek, mintha évek hosszú során át az egyház legfőbb tanítójának határozata ellen az anyagi helytelenség közbevetésével kifogást tennének. Kezességül szolgál az államhatalomnak a kath. egyház tömör egysége, s ha találkozott is ellenzék az egyházi határozatoknál, ez számba sem vehető. Joggal jegyzi meg Tosi ’) : „Istentől folytonosan nem vezérlett egyház mindenesetre aggodalmat gerjesztő intézmény volna. Ha azonban az egyház alapítójától akként vezéreltetik, hogy tanítási ténykedése s általános fegyelemszabályai maga Isten intézkedéséül és határozataiúl tekintendők, akkor az isteni bölcseség, szentség és igazságosság legbiztosabb záloga az egyházban fenálló életszabályok sérthetetlenségének.“ Az egyház múltjával sohasem szakíthat, sohasem határozhat meg új hitágazatot, mely az előbbiekkel ellenkeznék ; különben romba dőlne a kath. egyház, mert ez sírját ásná meg. Azonban épen a támadásokkal szemben mutatja csodálatos életerejét és a gallikanismus elkülönítése után, melynek a vatikáni közzsinat adta meg a haláldöfést, a kérdés eldöntése után, melyre nézve előbb a katholikuSoknak az egység hiányát vetették szemökre, 2) egysége csak fényesebb és ragyogóbb lett. Ily egyháztól az istenileg rendelt államhatalom mitsem tarthat, sőt csak jót remélhet. Nem a katholikusok szítják a forradalmat ; hol ez kitör, ők annak rendesen áldozatai. Ha hit- és lelkiismeretel- lenes tényeket követelnek tőlök, mihez senkinek sincs joga, leg- kevésbbé pedig a lelkiismereti szabadságot kürtölő államhatalomnak, akkor szenvedőleges ellenállásra igen, de semmi másra nem számíthatnak. Magok a pápák hajlandóbbak trónjokat odahagyni, semhogy attól törvényes fejedelem fosztassék meg, tetteik úgy, mint szavaik célja nem felforgatás, hanem kirárólag föntartás. Csakis oly ferdítésekkel, milyenekhez egykor a gallikánok folyamodtak, jelezhettek innét fenyegető veszélyt valószínűleg azért, hogy a máshonnan közeledő veszélyeket eltitkolják. 3) Ha pedig *)

*) Tosi Vorlesungen über den Syllabus. 73. 1.

2) így Leibnitz 1692. jan. 18. Bossuethez irt levelében Fou cher de G are il I. p. 239.) hangsúlyozza, hogy a kath. egyházban on n’est pas encore convenu du vrai sujet ou siège radical de l’infaillibilité.

s) A- sz.-szék és az egyház ellenei félnek a papságtól, félnek a jó katko- likusoktól, félnek az isteni ige hirdetésétől — és a sektáktől nem félnek,- 41G —