Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVII. A pápa tévmentes tanítói hivatala
1^ — 412 — ellen;“ a párizsi hittudományi kar, mely a tévmentességet sokáig védelmezte, csak erőszakos rendszabályok és különösen némely határozottan keresztény érzelmű tag kizárása által biratott az ellenkező. tan elfogadására. Ha van, mi igazolja azon állítást, hogy tudós testületek, mint ilyenek, nem nyújtanak a hit tisztaságának fentartására elég biztosítékot, úgy ez kétségkívül a párizsi hittudományi kar története. 27. A mi Németországot illeti, itt a pápai tévmentesség tana a múlt század közepén túl is uralkodó volt ; csak Febro- nius könyvének megjelenése s az észelvűség lábrakapása óta talált a gallikán és fallibilisticus tan császári s fejedelmi kegy által támogatva pártolókra, kik azután épen e védelemre támaszkodva az ellenkező tan kiirtásán törték fejőket, mi természetesen nem mindenütt sikerült ; mindazonáltal az egyház tanának több körben háttérbe szorítása sikerült. *) Kaufmans a kölni híttudós még 1767. állíthatta : „A pápai csalatkozhatást sem Németország-, sem Belgium-, sem Flandriának püspökei nem tanították zsinatokon vagy pásztorlevelekben, sem az északi-, sem a délnémetországi iskolák.“ 2) Kreittmayr, bajor jogtudós nemcsak hitkérdésekben tulajdonít a pápának jogot határozni, egyetemes zsinatokat ősszehíni, azokon elnökölni, 3) hanem kimutatja egyszersmind, hogy a németek és olaszok szemben a franciákkal mindig védték a pápa fönhatóságát az egyetemes zsinat fölött és vele együtt az ebből folyó pápai tévmentességet az egyetemes zsinaton kivül is vallották. 4) Valamint a löweni egyetem, mely e tekintetben mindig állhatatos volt, 5) úgy Németországnak legré') Frey Fr. A. Kritischer Commentar über das Kirchenrecht. Bamberg 1812. 197. 1. kk. Rump Herrn. Die Unfehlbarkeit des Papstes und die Stellung der in Deutschland verbreiteten theolog. Lehrbücher zu dieser Lehre. Münster. 1870. Bevezetés 12. 18. 1. 2) Pro statu Ecclesiae cath. et leg. potestate Romani Pontiiicis Apologetic. Colon. Agr. 1767. p. 151. 3) Anmerkungen über dén Cod. Maximil. Bavar. civil. V. R. 19. f. 11. §. München 1820. 300 1. 1768. kiad. 1093. 1. 4) U. o. 44. §. München 1821. 700. 1. 1768. kiad. 1494. 1. 6) A Lovaniensis dictrina különösen Defensio delarationis Cleri Gallic, cimíí műben támadtatik meg. Ez ügyben v. ö. Reusens Syntagma doctrinae theol. Adriani VI. Lován. 1862. p. 152. Bouix 1. c. t. II. p. 111—120. A löweni
