Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVII. A pápa tévmentes tanítói hivatala
korból eredő újabb szakadárok- és eretnekekre vonatkozó hozzáadások, 2) az egyes aláírók által készített körülírások, 3) némely másolók rövidítései, ehhez járul a zsinat korábbi kiadóinak hanyagsága, kiknek az eskűminta oly gyakori ismétlődése terhökre esett. A fődologra nézve azonban, t. i. azon kötelezettség elismerésére nézve, hogy a pápai szék határozata előtt meg kell hajolni, minden okmány egyetért. Vizsgáljuk először is ezen okmány történetét. azután pedig magát a szöveget. 17. Az aeacian szakadárság némely, a római patriarchatus alá tartozó, illyr tartományi püspököt is Byzanchoz csábított, nevezetesen Dorotheus, thessaloni érseket, ki a Rómával szoros ösz- szeköttetésben volt nikápolyi püspököt üldözte.x) Ehhez az elpár- toltakat visszatéríteni akaró Hormisdas 516 (517) nov. 15. még Anastáz császár halála előtt elküldötte az említett mintát, melyre az összes püspöki kar aláírását követelte ;2) nov. 19. azt, mint hitszabályt az epirusi zsinathoz küldte s ismételve irt nikápolyi Jánosnak. 3) A pápa kivánata teljesült ; nikápolyi János, valószi • nűleg saíátkezftleg, 4) a következő szavakat mellékelte hozzá : „Reményiem, hogy megérdemlem, miszerént veletek ugyanazon közösségben lehetek, melyet az apostoli szék hirdet, mert ebben 5) áll a keresztény vallás valódi s teljes szilárdsága, egyszersmind helybenhagyom, hogy az egyház közösségéből kiváltak, vagyis az apostoli székkel egyet nem értők nevei a sz. misénél ne említtessenek. Ezen vallomásomat sajátkezftleg Írtam alá és neked, Róma városa sz. és tisztelendő pápájának adtam át Agapis consulsága alatt márc. 18.“ E közben Konstantinápolyban is fordulat állott he. Az új császár I. Justin s az új pátriárka II. János a chalcedoni zsinatot elismerték s pápai követeket kérvén a római székkel összeköttetésbe léptek. Hormisdas pápa erre késznek nyilatkozott követelvén 1) Aeacius s követőinek Euphem és II. Macedónnak kárhoztatását, 2) a fönnevezett több püspöktől aláirt eskümintának elfogadását. Habár Róma engedékenységet tanúsított is Acacius ezen két követője iránt, kik magok eretnek i) Terjedelmesen értekeztem erről Photius I. k. 122. 1. sk. 144. 1. k. a) Mansi VIII. p. 402. seq. J a t f é Reg. n. 490. p. 65. s) M a n s i 1. c. p. 405. 407. Jaffé Reg. n. 491. 492. *) Card. P i t r a 1. c. p. 219. 5) in qua se. Sede apostolica. R. alább 18, §.