Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XVI. A pápa és a püspökök

pökök tanácsával él, tekinthetők a püspökök tanácsosoknak; 10) de puszta tanácsadóknak soha. Őket azonban magokban véve — a pápa nélkül — legtöbb bittudós véleménye szerént közvetlen isteni tekintély nem illeti meg.11) Különben a hittudósoknál e három tétel közt:

1) Concilia sunt auctoritas humana. 2) Concilia sunt auctoritatis humaine. 3) Concilia sunt humanae tantummodo auctoritatis, különbség van. 1534. a Sorbonne Morand J. ezen tételéről: az egyház parancsai emberi parancsolatok, mert emberek által hozatnak, s nem mondhatni, hogy a Szentlélek által vannak alkotva,“ ekképen nyilatkozott: „E tétel ily ridegen kifejezve a törvényesen egybegyült egyetemes zsinatok megvetésére vezet, mintha csupa emberi tekintélyük volna (quasi in illis sola sit humana auctoritas), holott azokat a Szentlélek különösen vezérli és segíti, kitől az e zsinatokon hozott törvények hatalmokat s kötelező erejöket veszik.“12)

16. A tridenti tanácskozásokból még a következő érdé s íi figyelmünket. III. Gyula 1551. dec. 3. a hittudósok elé, megvizsgálás végett ezen tételt terjesztő elő : A püspöki intézmény nem isteni rendelésű, vagy ha igen, nem áll az áldozárság fölött s nincs papszentelési joga; ez a többi áldozárokkal közös és szentelései a nép beleegyezése nélkül semmisek. A vizsgálat végeztével dec. 29. kezdődött a tárgyalás és 1552. jan. 14-én 18 atyát választottak a javaslat tisztázására ; ez megtörténvén azon cikkely az utolsó szavak kihagyásával, melyek a nép belleegyezése nélkül történt szenteléseket semmiseknek nyilváníták, kárhoz,0) G r e g. de Vall. c. p 307. ad 4 : Quodsi quie propterea, quod Pontifex hujusmodi Patrum opera atque judicio in determinanda fidei sententia utitur, quis putet Pontificis consiliarios eos appellari posse, non est de vocabulo magnopere laborandum.

1 ') Greg de Val. 1. c. p. 366. 367 : Porro auctoritas haec Patrum Concilii, per quam sc. de fide pronunciant, non est. . p r o p r i e divina, quae sciin assistentia peculiari Spiritus sancti ad definiendum, quam ipsi per se Patres habeant consistat, sed est humana ecclesiastica, derivata quidem a divina et concessa illis a Pontifice, ut ipsi nimirum solum possint rite atque ex ordine ad totius bonum Ecclesiae judicare de rebus fidei atque adeo ita demum ad credendum Ecclesiam universam obligare, si judicium suum confirmatum fuerit Pontificis approbatione. Ut vero ita dependenter a sententia summi Pontificis definiant illi res fidei, satis ipsis est auctoritas ecclesiastica, nec perse opus habent infallibili assistentia divina.

'‘-1) Du Ples ss i s t. II. P. I. p. 105. prop. XX.