Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVI. A pápa és a püspökök
340 azonban gyarló bizonyíték arra, bogy Krisztus azt közvetl-nűl akarta, vagy tartozott nekik adni. Azonban — így folytatják — h) a püspöki méltóság természetében a joghatóság már benfoglal- tatik, mert joghatóságot gyakorolni s kormányozni, azonos fogalom ; I. Tim. 3, 5. szerént pedig a kormányhatalom elválhatlan kapocscsal van a püspöki hivatalhoz kötve. Csakhogy sz. Pál itt nem á püspöki kormány-hatalom forrásáról, hanem az evvel fölruházandó egyed szükséges kellékeiről szól; nem tanítja a rend és joghatóság elválaszthatlanságát, sem pedig ennek közvetlen isteni származását. 8) i) Igaz, az atyák, mint Ambrus, Vazul, Leo szerént a püspök és püspöki hatalom Istentől van, de azt sehol sem mondják, hogy e hatalom minden részletében közvetlenül Istentől ered.9) Több sz. atya pedig a püspöki hatalmat Péter székétől, a római pápától származtatja. Ez esetben épúgy okoskodhatunk, jegyzi meg Lainez, mint Bessarion bibornok Floreneben.10 *) „A latin atyák szerént a Szentlélelek az Atya- és Fiútól származik. Vajjön kárhoztassuk-e őket? Bizonyára nem. Époly kevéssé kárhoztathatjuk a görögöket, kik szerént a Szentlélek a Fiú említése nélkül az Atyától származik. Ha tehát kárhoztató szavunkat egyik fél ellen sem emelhetjük, oly magyarázathoz kell folyamodnunk, mely mind a két fél állítását összhangzatba hozza, s azt mondanunk, hogy a görög atyák hangsúlyozni akarván, hogy az Atya a kezdet, kitől a Fiú által a Szentlélek származik, a Fiút korán sem zárták ki.“ Ugyanezt mondhatjuk itt is : Vagy ellenmondanak egymásnak az atyák, midőn a püspöki hatalmat majd Istentől, majd az apostoli széktől származtatják, mely föltevés époly indokolatlan , mint vallásellenes, vagy pedig oly magyarázathoz kell folyamodnunk, mely szerént a püspöki joghatóság Istentől a pápa közvetítésével adatik. u) Ez a scholasticusoknak is határozott egyhangú tanítása, mely pedig joggal számíthat nagyobb tekintélyre. Ezt tanították névszerént sz. Bonaventura, 12) sz. Tamás 8) Pallavic. 1. c. n. 10. 11. 9) Kimerítőleg értekezik erről Sa lmeron 1. c. Sect. II. c. 6. p. 168— 173. 177-179. 10) Orat. dogm. c. 2. seq. Hard. Cone. IX. p. 325. seq. 352. seq. “) Pallavic. 1. c. n. 12. ,2) Bonavent. Breviloq. P. VI. c. 12. p. 250. ed. Hefele. HL : Qui Papa merito appellatur, tamquam unus primus et summus pater spiritualis omnium
