Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XVI. A pápa és a püspökök

331

kezőt meg eretnekeknek bélyegezte : „A fölszentelés megad minden hatalmat, melyre a papnak az egyház kormányzásában szüksége van, mivel az egyházban igazi s valódi külső joghatóságnak helye nincs.“ 3)

9. Azon egyházfők is, kik Trientben az ellenzéket képezték s a püspöki jog isteni voltának kimondását sürgették, különböző szempontból indultak ki. A spanyol Guerrerus 1) annak kimondása mellett küzdött, hogy a püspökök isteni joggal helyeztetnek hivatalukba s hogy ennélfogva 2) magasabb rangúak az áldozároknál, miután ezt Kálvin, Musculus és más újítók kétségbe vonták. Fejtegetése szerént a püspöki intézmény oly egységnek tekintendő, melyhez minden püspök tartozik ; a pápa és a püspökök testvérek, ugyanazon atyának és anyának gyermekei3) ; miként a pápa, úgy a püspökök is Krisztustól vannak rendelve, a pápa azonban főnök, hanem csak mint causa benefaciens s nem mint generans, olyképen, mint az emberi fő, mely kormányozza, gyámolítja a többi tagokat, de nem hozza azokat létre : nem Péter rendelte az apostolokat, hanem Krisztus ; tehát az apostolok utódai sincsenek Péter utódjától rendelve. Egy fának sok ága van, de mindannyit ugyanazon erő élteti. Ha a szentségek, az egyházi kormány és az első egyház-fejedelem Krisztustól vannak rendelve, szükségképen a szentségek kiszolgáltatói4) s a többi egyházfők is tőle származta- tandók. A segoviai püspök, Ayala azon nézetben volt, hogy a joghatóságot a püspöknek Isten adja, mivel a püspöki intézmény joghatóság nélkül meg sem állhat ; ennek gyakorlását azonban a

;‘) Du Plessis t. III. P. 11. p. 209. 210.

’) Ap. Pal lav. L. XVIII. c. 14. n. 5.

2) Crescentius követei által már korábban javaslatba^ hozott forma kárhoztatta e tévelyt: quod Episcopi Presbyteris majores non essent jure divino. Hogy a helybenlakás miatti vitás kérdés meg ne ujíttassék, a két utolsó szó elhagyatott, a mit azután a spanyolok zokon vettek. Pallavic. 1. c. c. 12. n. 10.

3) Ennek ellenében megjegyezték, hogy gyakran az egyszeri! hívők is „testvérekének neveztetnek, Krisztus tanítványait testvéreknek hivta, továbbá az atya rendelkezése szerént az elsőszülött testvérei fölött áll s nekik a a család birtokait kioszthatja Gén. 27, ^9. 37. V. ö. Salmeron 1. c. p. 200. 201.

4) V. ö. Const. Pii. VI. Auctorem fidei prop. 10. D e n z i n g e r Encbir. p. 391. n. 1473. Gerdii Respons. ad Archiep. Ebredun. Opp. t. XV-