Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVI. A pápa és a püspökök
329 kedvéért bizonyára szabatosan körülírta volna; néma harmadik: mert más forrás a kath. vallással ellenkezik; előbbi időkben a püspököket a hivek választották s a magasabb rangú egyházfők megerősítették, do a nép választása nem adott joghatósági hatalmat, valamint a magasabb rangú egyházfők is, kik nincsenek közvetlenül Istentől beiktatva, hatalmokat csak az egyháztól vagy Péter székétől kapták.*) A püspöki joghatóság ennélfogva közvetlenül csakis a pápától eredhet. E mellett nyilatkozik a tridenti zsinat is. Ezen zsinat határozata szerént a püspök csak akkor valódi püspök, ha egyházi és kánoni hatalomtól megfelelő fölszenteléssel és küldetéssel bir, mert a néptől vagy világi hatalomtól nyeit meghívás vagy erőszakos föltolakodás nem avatja őt az egyház valódi szolgájává, az ilyen csak tolvaj, bitorló, ki nem az ajtón jutott a szentélybe. 2) Ugyanezen zsinat határozata szerént csak azok valódi püspökök, kik a római pápa fönsőbbsége által rendeltetnek. 3) Ennélfogva minden püspök küldetése a római pápától jön ;4) mi nem pusztán valamely terület kijelölésében áll, hanem a tényleges joghatóság adományozásában, mely bizonyos jogokkal s kötelmekkel alattvalókat jelöl ki. Adományozási módja különböző időkben különböző lehetett, de azért az átruházás érvényes sohasem volt, ha ettől az apostoli szék határozottan vagy hallgatagon beleegyezését megtagadta.5) 7. Ezen véleménynek a praeconisatio szokásos módja is megfelel, mely szerént a megválasztott vagy kinevezett püspökök a pápai megerősítés folytán Isten, az apostolok fejedelme és az uralkodó pápa tekintélye alapján valamely egyház élére helyeztet’) Leo. M. ep. 14, ad. Anastas. Thessalon. c. 11. 2) Trid. Sess. XXIII. de ord. cap. 4. et can 7. s) ib. can. 8. Cf. Pall av. L. XXI. c. 10. n. 4. 4) Gerdil s. auct. oppuscul. ad hirarch. eccl. constitutionem spectantium Opusé. III. p. 132. ed. Parmae 1789. Cf. Hallier de sacr. elect et ordin. P. III. Lib. I. sect. V. c. 4. §. 1. n. 18. a. 3. §. 6. n. 45. 55. t. III. ed. Rom. 1740. f) Gerdil 1. c. p 127. Cf. Thomassin. P II. L. I. c 47. n. 3: Episcopi obtinent illi quidem immediate a Christo jurisdictionem suam (mit P. I. L. I. c. 50. n. 1. seq. bizonyítani törekszik) sed non ab illo immediate consecuti sunt territorium hoc suum et peculiarem dioecesim, cum haec partitio facta fuerit ab Ecclesia volventibus saeculis nec fieri potuerit aut perpetuari, nisi consensione capitis, in quo est cardo et centrum eccles. unitatis.
