Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVI. A pápa és a püspökök
322 föl: Miután eszerént minden egyházmegyében a pápa is rendes és közvetlen joghatósággal, még pedig ezen hatalomnak teljével bir. a joghatóságnak pedig két rendes és közvetlen tulajdonosa, két püspök, két titokszerű jegyes egy egyházmegyére nézve egyátalán nem gondolható, ezen szavak csali oly érteményben vehetők, hogy a pápa az egész és minden egyes egyház általános jegyese, következőleg minden egyházmegyében egyedüli és jogszerénti püspök, s a még mellette levő püspök csak a pápától függő, annak egynémely jogait képviselő és gyakorló közvetítő. *) Csakhogy 1) a püspöknek egyházával való titok- szerű házasságát épen nem lehet a férj és nő természetes házasságával azonosnak tekinteni, valamint a titokszerü jelentőségű szavakat csiirni-csavarni nem igen szabad. 2) Ezen fölfogás szerént minden különleges egyháznak két jegyese volna: Krisztus és saját püspöke. Midőn az apostolok tanítványaikat, Timoteust, Titust Polycarpot stb. bizonyos vidékeken püspököknek rendelték s a mellett apostoli hatalmokat is gyakorolták, akkor ezen egyházaknak is több jegyessel kellett volna birniok. 3) A plébános is sokak előtt mint plébániájának titokszerü jegyese tűnik, föl ; s a plébánia, mint része az egyházmegyének osztozik még azon viszonyban is, mely az utóbbi és a püspök közt létezik. A kánontudósok a plébánosoknak is tulajdonítanak közvetlen s rendes joghatóságot, mely azonban a püspöknek van alárendelve s mely az utóbbiét nem zárja ki. 4) 2) Ha két egészen egye nrangú elül*) Be rch t o ld 7. 8. 1. 2) Régi szokás szeréut III. Ince, különösen püspökök áthelyezésénél gyakran említi e képet pl. L. I. ep. 326. 335. 447. 490. L. II. ep. 278. p. 291. 306. 422. 456 845. c. 2. 7. de translat. Episcop. I. 7. s) Y. ö. Ilammerstein Laacher Stimmen, kath. folyóiratban I. K. 2. fiiz. 145. 146. 11. hol az ó-katholikusok ellen ebből szintén olvasható érvelés. 4) E műnek : La défense de l’autorité de N. S. le Pape par J. de Vernant. Metz. 1658. kárhoztatásában a Sorbonne így szól e tételről (p. 44.) : Les Curés ne sont pas immédiatement établis de Jésus-Christe és hasonlókép p. 46. seq. 448. 478. következőleg szól: Hae propositiones, quatenus asserunt vel inferunt, potestatem jurisdictionis Curatourm non esse immediate a Christo, quantum ad institutionem primariam, falsae sunt et decretis S. Facultatis contrariae, salva semper immediata Episcoporum in Praelatos minores seu curatos et plebem subditam auctoritate (Du Plessis t. III. P. 1. p 104.)
