Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XV. A syllabus és az ujkori állam

288

hát Bajorhonban vagy a placetum világi követelésének kellett ellenállniok, mely ellen már elődjeik is sikra szálltak, vagy pedig az általános egyházi törvényt kellett megsérteniük.26) Az egész világon egy kath. püspök sem cselekedhetett ez esetben máskép, mint ők cselekedtek, alkotmányesküszegésről pedig annál kevésbbé lehet itten szó, minthogy ezen esküt a tegernseei királyi nyilatkozatnak föltétele alatt tették le.

16. A tetszvény jellemével bir az appel comme d’abus is, mely Franciaországból ‘) más országokba hasonlóan elterjedt; ez abban ál], hogy, jóllehet valamely egyháztörvény a piacetet valóban megkapta, még ez által gyakorlata concret esetben koránsincs biztosítva, az államhatalom ugyanis önvédelmi szempontból jogot formál az egyháztörvények helyes magyarázata és szellemi ügyekben való igazi alkalmazása fölött őrködni és ha ez nézete szerént nem történt, ama törvényszékektől fölebbezést elfogadni.2) Ez azonban azon általános elvbe ütközik, hogy minden törvényhozó saját törvényének egyszersmind értelmezője3) ; a világi hatalom fogja jogcím hiában is a kánonok megtartását sürgetni, egyházi ügyekben legfőbb bíróvá lesz, és így az egyházi hatalom lehetséges visszaélése helyébe, a világi hatalom tényleges és állandó visszaélése lép. — Yan az egyházban is kánoni fölebbezési menetrend ; maga a világi bíró sem hoz mindig helyes Ítéletet valamint itt az alsó bírótól a felsőbbhöz lehet fordulni, akként az egyházban is.4) Azon eset, midőn az egyházi bíró hatáskörét átlépi § a világi törvényhatóság ügyeibe avatkozik, nem tartozik ide ; ezen esetben az Ítélet semmis, az állam azt egyszerűen visz- szavetheti, és végrehajtását akadályozhatja. 5) De ha az egyházi bíró hivatalszabta körében megmarad, a világi hatóságnak nincs

26) Hogy a tetszvényt a vatikáni zsinat is elitéli, azt Berchtold 44. 1, igen jól tudja. De a 46. 1. újabb bizonyítékát látja annak, „hogy engedelmes vatikanista és az alkotmány hü apostola nem lehet ugyanazon ember.“

*) L, X. 14. §.

2) Phillips KR. II. 112. § 569. 570. 1.

3) S. ült. Cod. I. 14. de leg. — c. 31. de sent, excom. V. 39.

4) Phillips i. h. 570. 1. s köv. Beidtel 285. 1. s köv.

6) Cf. De Marea de Cone. L. IV. c. 21. Walter 46. §. c. 91. 1.