Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége

hatalom közt létre jött egyezmények. Miértis ezen egyezmények egészben véve sui generis és minden egyéb szerződéstől elütő jellegűek. II. A szerződő hatalmak két különböző rendhez tartoznak, melyek egyike rangját tekintve másikának alá van rendelve, innen a konkordátumok, a mennyiben mindkét felet kellő arányban kötelezik, vehetők ugyan synallagmatikai szerződéseknek, azonban a regalisták értelmében így épen nem nevezhetők, minthogy ekkor mindkét részről teljes egyenlőséget kellene feltételeznünk, miként ez két egészen egyenlő s egymástól független szerződő félnél szokott történni. A világi fejedelem, mint fejedelem sem szűnik meg a pápa alattvalója lenni, mert az egyiknek politikai tekintélye épúgy nem szűnik meg alávetve lenni a másik fél egyházi felsőbbségének, miként nem szűnik meg a céloknak egymás alá való rendeltsége, melyek számukra kijelöl— vék. III. Általán és önmagokban véve a konkordátumok vegyeseknek nevezett tárgyakra vonatkoznak 3), melyek részint polgári, részint vallási vonatkozásnak, az előbbi a világi, az utóbbi pedig az egyházi hatalom alá van rendelve, s nem egyszer joghatósági vitákra s összeütközésekre adnak okot. 4 *) Ezen szempontból általán helyes mindkét hatalom hatáskörét az illető ország viszonyai szerént határozottan megállapítani s elismertetni, s így egyiknek a másik hatáskörébe való erőszakos átcsapását megakadályozni, a kölcsönös egyetértést föntartani. Per accidens a konkordátumok csupán lelki (p. o. a világi fejedelmeknek jogot adhatnak egyházi hivatalnokok választására) vagy csupán világi dolgokra vonatkozhatnak (p. o. hűbér, vagy valamely világi hivatalra való kinevezési jog, mely az egyháznak adományoztatnék).

IV. Csupán világi dolgokra vonatkozólag a konkordátumok szerződés jellegével is birhatnak, minthogy e tekintetben semmi akadály sem forog főn. — Azonban nem áll ez a csupán lelki vagy vegyes8) ügyekről, melyek már a hennök rejlő vallási vonatkozás miatt is szintén rés sacrae-k, minthogy simonia volna in rebus sacris ezekre nézve szerződésre lépni. A csupán lelki dolgokra vonatkozó konkordátum inkább valamely

3) Y. ö. a megelőző § 11. jegyzetét.

4) S c li 1 ö r Dissert, ad Cone. Germ. Thes. jur. eccles. I. p. 319. seq

8) V. ö. De P r a d t Quatre Concordats. I. p. 293.