Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
23tí lehet adni a császárnak, a mi a császáré, és Istennek, a mi az Istené (Máté 22, 21); akkor lehetetlen volna, a concordia sacerdotii et imperii, már pedig ez sokáig létezett ; akkor az Istentől származott két rend ellentétben állana, mi magára az Istenre há- ramlanék ; összeütközés lenne a keresztény és az állampolgár kötelmei között, mely az emberi társadalom jólétét lehetetlenné teszi és az egyén egységét széttépi ; akkor a két hatalom közti egyenetlenségeket saját természetekből, nem pedig az emberek hibái- és félreértéseiből kellene származtatnunk. A valódi béke, ha Krisztus jegyesének szabadsága elnyomatik, küldetésének teljesítése nehezíttetilc s a földi érdek az örök boldogságnak elébe tétetik, maradandó sehogysem lehet. a) Valamint ezen, úgy a következő kánon sem foglal magában semmit, a min meglehetne ütközni ; 3) ez kiközösítéssel sújtja azokat, kik a) az államhatalomnak isteni eredetét vagy b) az annak isteni törvény erejénél fogva tanúsítandó engedelmességet megtámadják, vagy c) állítják, hogy ezen hatalom a természeti szabadsággal ellenkezik. Távol attól, mintha ezen kánon az állam hatalmát megtámadni akarná, ellenkezőleg határozottan annak érdekét célozza. Azonban az egyház, a helyes középuton járván, kénytelen úgy az egyik szélsőséget, a defectus-t, mint a másikat, az excessus-t elvetni. A mily kevéssé engedheti meg a politikai hatalom jogainak megtámadását, époly kevéssé tűrheti annak illetéktelen tulcsigázását s tulhajtását, miként ezt azok törekvéseiben látjuk, kik az emberiség összes jogait az államtól származtatják, nem ismervén egyéb tekintélyt, mint mely az államtól származik. 4) Hasonlókép elvetendő az állítás, mely szerént 1) a nyilvános és társadalmi cselekvésmód legfelsőbb lelkiismereti szabályai az állam törvénye s a közvélemény: mert sem az oly könnyen félrevezethető közvélemény, sem a gyakran véletlen többség által létrehozott politikai törvény, mely ellenkezésben is lehet az i g a z') can. 17. Cf. cap. XIII. ") cap. XIII. lin. V. ö. llistor. polit. Blätter LXVI. k. 36 3) cau 13. cf. c. XIV. 4) can. 19. Cf. Syll. prop. 39. L. fölebb VII. 1. 5) can. ‘20. V. ö. fölebb Vili. 1.
