Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

X. Az egyházi törvénykezés

8

állam joghatóságát,1) ezen állítás a sz. Írás és a szent atyák bizonysága szerént valótlan és — az idevonatkozó világi törvényeket tekintve — azon feltevés, mintha ezen korább élt császárok a papok minden polgári vétségeit mindenkor és feltétlenül, sőt kizárólagosan a világi törvényszéknek vetették volna alá,2) teljesen alaptalan. Tudjuk, az egyház folytonosan azon volt, hogy az egyházi személyek bűnügyi pereit saját törvényszéke elé vonja ; bajosabb esetekben azonban sokszor el kellett fogadnia az állami hatalom közreműködését. Ha továbbá vannak, kik azt állítják, hogy középkori kánonisták s később még Baronius is, azon kellemetlen tényálladékot meghamisítások által iparkodtak elsimítani : mindenek előtt arra figyelmeztetendők, hogy a Corpus jurist legalább nem hamisították meg, hanem azt épségben föntartották, továbbá hogy az ál-izidorféle hamisítások erre vonatkozólag nem alakiak s anyagiak egyszersmind, minthogy ez csupán az első három századbeli pápáknak tulajdonította azt, a mit a IY. és Y. században a zsinatok3) határoztak, hogy Nagy Károly capituláréi ál-Izidor előtt már régen léteztek, használtattak s főleg, hogy a theodozféle codexböl kölcsönzött részek valótlanságát még mai napig sem sikerűit bebizonyítani.1)

8. Azonban épen az állam alól kiváltságolt bírói hatalom „nem volt minden befolyás nélkül a papság elvadulására.“ Hogyan ? Nem kellett volna tehát léteznie e kiváltságolt bírói hatalomnak vagy meg kellett volna szűntettetnie és pedig „azon kor alacsony műveltségi állapota s a hűbéri államziláltság dacára is?“ Mily állapotban voltak azon időben a világi törvényszékek? Vájjon elkerülte volna-e a papság azon elvaduld st, ha ezekhez utasíttatott volna s nem sülyedett volna-e abba még mélyebben ? Vájjon bele kellett volna-e egyeznie a papságnak a rábizonyítás párbaj és más istenítéletek általi módjába, melyek állásával meg nem fértek ? ») És mégis fordultak elő esetek, melyekben a világi hatóságok kényszeríteni akarták a papokat, hogy párbajt vívjanak.

>) Huber 12. 1.

2) V. ö. még Devoti Inst. jur. can. L. IV. tit. 1. §. 10. n. 1—5.

s) c 1. Nemo. (Cajus P.) c. 3. Clericum (Marcellin) c. 7. Quaecunque (id.) C. XL q. 1. c. 14. Relatum (Alex. I.) ib.

4) c. Continua lege. C. et q. cit. (1. 3 cle Episc. judic. post. Cod. Theod.)

') Walter KR. 190. 343. s. k.l.