Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
228 bizonyára nem vezetett volna ilyen okoskodásra. Tekintsük csak IY. Pálnak egy másik, a pápai méltóságot kajhászok 3) nagyravágyó törekvései ellen intézett bulláját, melynek igen sok kifejezése bullánkéval azonos ; ez is a bibornokok megegyezésével, pápai teljhatalommal bocsáttatott ki és constitutio perpetua valitura-nak mondatik s hasonló fenyegetést foglal magában az összes egyházi és világi méltóságviselők ellenében stb. Tehát ez hitágazati bulla ? Csakhogy akkor egy dogmatikus sem ismeri az összes hitágozatokat, másrészt pedig a kánonistáknak sem lehetnek semmiféle újabb törvényeik. 19. Ide tartozik ugyanazon pápának d) Quum quorundam 1555. aug. 7. bullája is, *) melyről még azt is állították, hogy az előbbi tant megváltoztatta. Az A. Z.-ban olvassuk : „ 1555-igp áp ai tan volt, hogy csak azok itélendők máglyára, kik az egyház tanításától eltérő tant makacsul vallanak, s azok, kik egyszer már tévtanukat ugyan visszavonták, de abba vagy más eretnekségbe ismét visz- szaestek. Míg IV. Pál ezen évben azon alapelvet állítá fel, hogy némely tanok rögtöni halállal büntetendők első izbeni fölkarolás és azonnali visszavétel dacára is. — A ki ugyanis az egyház szentháromságról szóló tanainak csak egyikét is elveti vagy a bold, szűz Mária szeplőtelen fogantatását tagadja, állítván, hogy ezen szentirási kifejezés „Jézus testvérei“ betűszerénti értoményben Mária fiairól értendő, az tévelybe visszaesett gyanánt tekintendő és még megtérése esetében is ki vé gz e ad ő.“ Ehhez járul még a következő megjegyzés : „A világi s egyházi bíró tényekedése közötti különbség nem egyéb, mint a lelkiismeret elaltatását célzó koholmány. Mert ha az egyházi bíró valakit eretnekség miatt elitéit, azon a világi bíró a halálbüntetést végrehajtá. Az egyházi biró az eretneket gész a máglyáig vitte, azonban a fa meggyújtására a parancsot kiadni a világi bíróra bízta. így amaz nem lett szabálytalanná s a papság mondhatá : mi nem hozzuk a halálbüntetést. Ennél nem képzelhető nagyobb képmutatás.“ 2) A világi hatalomnak ebből is látható lealáztatása, midőn a papság tőle hóhéri szolgálatot és szívósan vallott alárendeltséget követelt. 3) Erre a 3) Cap. 1 Cum. secundum Apostolum L. V. 10. de ambitu in Lib. VII. Decret. ') Rullar. Rom. ed. Coqueiin. t. IV. P. I. p. 322. Sentis 1. c c. 22. 2) S c hu 1 te I. 50. 1. 8) Huber 24. k
