Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
226 evetnek elöljáróság iránt, vájjon valamely tett lopás-e vagy pedig jogos foglalás, vájjon az ember lelkiismeretileg köteles-e másnak örökösödési vagy egyéb jogigényét elismerni vagy nem, és ezekhez hasonlók a kér. erkölcstanhoz tartoznak, még a leghülyébb infal- libilistának is el kell ismernie.“ °) A ki azonban a bullának igazi elolvasása után ilyesmivel előhozakodik, arról bátran elmondhatjuk, hogy e dologhoz annyira sem ért, mint a hajdú a harangöntéshez. A pápa egyszerűen megújítja az előbbi egyházfenyítékeket s fenyítő törvényeket azon érteményben, melyben azokat elődei kibocsátották, kik a különféle tévtanokkal szemben egészen az uralkodókhoz csatlakoztak; azt akarja, hogy azokat mindenütt tekintetbe vegyék, a hol pedig még gyakorlatban nem lennének, ott életbe lépjenek. Tehát a régibb fenyítő törvények gyakorlati kiviteléről van itt szó, melyek természetöknél fogva fegyelmi jellegűek s mint ilyenek nem az isteni kinyilatkoztatás, hanem az egyházi s világi fenyítő hatalomból veszik eredetöket. A megújítás csak nagyobb szigort csatolt a meglevő törvényekhez, mely természetesen nem származott más hatóságtól, mint magok a büntetések, minők : minden hivatal-, nemkülönben minden méltóság- és jognak ipso facto elvesztése s másokra való képtelenség, a világi bírónak történt átszolgáltatás, vagy valamoly zárdában tartandó vezeklés, minden közlekedésből való kizáratás s több efféle, a javak lefoglalása s azoknak hű katholikusok által történt elfoglaltatása, egyháziak által eszközlött ténykedések jogérvénytelensége. Itt a pápa nem mint tanító szól, hanem mint őrködő pásztor, ki az Űr szőllőjét elpusztítani törekvő rókákat elfogni s annak bárányaitól a farkast távol akarja tartani ; teszi pedig ezt oly időben, midőn püspökök és bibornokok már megtörtént vagy legalább még fenyegető szakadása a legszigorúbb őrködést s a legkomolyabb eljárást tette szükségessé. E tárgyban nagyon is szem előtt tartandó, mit Schätz 1er megjegyez :7) „Egészen más valami azon általános alapszabályok, melyeket a pápa a híveknek zsinórmértékül előir, s egészen más azoknak életbe léptetése egyes alkalmakra nézve; csakis az elsőre nézve csalha®) A. Z. 1871. ápril 12. melléklet. ’) Schätzler Die päpstliche Unfehlbarkeit. Freib. 1870. 197. 1.
