Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége

200

tokra törne, az egyháznak romlását okozná. 1) Maga Turrecre- m a t a bibornok is e nézeten van s fel is említ ily erélyes ellenállást bizonyos esetekben, a mely ellenszegülésnek természetesen csak sikertelen figyelmeztetés után lehet helye ; felhozza Palude Pétert a hires ostiai bibornokot s archidiakont. 2) Ugyanezen tant védi Bellar min s vele az öt követő hittudósok,3) még azok is, kik Kómában az ottani könyvvizsgálat befolyása alatt Írtak. 4) Ha e nézet volt irányadó, midőn az egyház és állam egy födél alatt lakott, akkor még inkább irányadónak kell lennie ma, midőn már nem laktársak, hanem szomszédok. A kölcsönös viszonylagosság így mindakét hatalomra nézve biztosítva van. Hol az ö n- fentartási szükségesség valóban és szembetűnően jelentkezik, ott az állam is szervezkedhetik ellenállásra, mihez kivált napjainkban számos eszköz áll rendelkezésére. Azonban az egyháztól sem vitatható el a szükségszerű önvédelmi jog, mely a természeti jogból következik. *) Valamint minden állam a szomszéd államtól megkövetelheti, hogy hozzátartozóit önkényileg ne háborgassa, öt no sértse, s ha jogos panaszai eredménytelenül hangzanak el, joga van önérdekeinek védelmére fegyvert ragadni ; úgy a szellemi államnak, az egyháznak is, hol saját érdekei veszélyeztetve vannak s hol életkérdései forognak szóban, miután szavai és tiltakozásai semmibe sem vétettek, joga van minden tőle kitelhető módon és eszközzel az önvédelemre.6) Ebben D ö 11 i n g e r teljesen magáévá tette Bossuet szavait: „Ha a szükség parancsolja, a pápa min dent tehet — természetesen mindig kivéve, ami isteni rendelésen alapszik.“ A pápai tekintélyt továbbá igazi fejedelmi és szabad hatalomnak mondja,„melynek természeténél és rendeltetésénél fogva rendkívüli esetekben és szükségben egészen rendkívüli

') Anton. Cordubens. question. L. IV. q. 10. diet. 3. L. III. q. 13. reg. 3.

s) Turrecremata Summa L. II. c. 106. p. 246. 247.

3) Bellarmin de Rom. Pontit L. II. c. 29. de auctor. Concit L. II. c. ült. p. 51. Opp. t. II. ed. 1721.

4) Bianchi t. III. L. I. 5. §. n. 2. p. 43. seq. Mamachi t. IV’

p. 258.

6) L. 3. de just, et jure ff. I. 1.; c. 3 de sent, excom. V. 39.

®) A jus carendi tehát kölcsönös. Phillips KR. II. 109. §• 524. 530. 1.