Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta
185 kellett ragaszkodnak. Ugyanezen először a protestánsoktól szokásba vett államgyakorlatból folyólag a veszt- fáli béke föltételezé a közvetlen országnagyok újítási jogát, 9) melyet csak az 1624. normal év korlátolt némileg. 10) Az újító és kizáró jogok gyakorlatáról jegyzi meg Menzel: 1I) „ Ha méltánytalan volna a Protestantismus első rajongó követői- és híveinek ezen elméletből folyó eljárását a mai nézetek és gondolkozásmód szerént megítélni, akkor azt sem szabad ügyeimen kívül hagyni, hogy a buzgó kath. fejedelmek is jó hiszemben cselekedtek, ha kötelességük- és joguknak tárták a régi egyház föntartása és szilárdítása érdekében azt tenni, mit a protestánsok az rijért tettek. E nézet nemsokára ezután a császártól is világosan kimondatott a visszatérítési rendeletben : „„Ha a protestánsok a kath. rendeknek alattvalóik fölötti újítási jogát meg akarnák támadni, úgy hinniük kellene, hogy a katholikusoknak nincsenek ugyanazon jogaik, mint nekik, különösen, hogy a protestánsoknak szabad alattvalóiknál " újításokat behozni s az ellenszegülőket kiutasítani, míg ennek a katholikusoknál nem lehet helye.““ Amíg a reformatori tanok a protestánsok előtt, föltétlenül igazaknak tartattak, és míg a kizárás elvében a katholikusokkal oszta- koztak, az üldöztetés fölötti panaszaik csak abban állhatták, hogy az új tan világos és kétségtelen igazságát az ó-tan követői rosz- akarólag félreértik. E panasz az eljárás tárgyát, nem magát az eljárást illeté, melyet magok részéről a protestánsok, hol ők voltak a hatalmasok, az igaztalannak tartott tan követőivel való bánásmódjok által egészen jogosnak nyilvánítottak. Miután azonban a reformatori hitigazságok kizárólagos és világos igazságáról való meggyőződés megváltozott és lassankint beismerék, hogy elég okuk van a kath. vallásban szülöttek- és nevelteknek e hitigazságok elfogadásától vonakodni, nem fér meg a történelmi elfogulatlansággal az üldöztetés miatt, csak az egyik párt ellen panaszkodni, hogy ezt az avatatlan nemzetség előtt gyűlöletessé tegyük.“ Tény az, hogy az újítási jog nélkül a Protestantismus Németországban nem vert volna mély gyökeret, és 9) Instr. Pác. Osnabr. Art. V. c. XII. §. 30. 10) M. Gerbert op cit. L. IIT. c. 3. n. 9. seq. p. .357- 396. *') Neuere Geschichte der Deutschen VII. k. 145. 1. kk.
