Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta

182

belátta, hogy a legfontosabb kath. érdekekről volt szó, később (1684. ápr. 11.) megújította az egyházjavak segélyadóját a császár javára. 17) Az államtitkárság a bécsi nuntiushoz Rocci Cir- »

ják patrasi érsekhez intézett egyik iratában 1633. jul. 9. kimondja, hogy a pápa kívánja ugyan, hogy II. Ferdinánd békét kössön a protestánsokkal, de nem oly föltételek mellett, melyek a kath. ügynek maradandó kárára vannak. 18) Vili. Orbán kényszerülve érezte magát elődei álláspontját megóvni; ls)) de semmit sem mulasztott el, hogy XIII. Lajost a kath. vallás érdekében, erélyes fellépésre bírja, nemcsak Országában, hanem országán kívül is, hogy rávegye, miszerént a császárnak és a német fejedelmeknek segélyökre legyen a svéd tábornokok ellen és hazudtolja meg Ferdinánd elleneit, kik nyíltan pöffeszkedtek Franciaország segélyével. 20) Azonban „midőn 1636. Kölnben Németország kibékí- tése végett tárgyalások tűzettek ki, VIII. Orbán ezeket meghiúsította“. 21) Vagyis: Orbán túlságosan szigorú és kezeit megkötő utasításokkal küldötte oda követét Ginettit. 2S) A pápa csak kö- ■- telességét teljesítette,, midőn az egyház jogai fölött őrködött ; nem volt érdekében, hogy azoknak, kik „a pápaság megdöntését“ tűzték ki feladatukul, 23) még nagyobb teret engedjen, ellenkezőleg súlyos és megérdemelt vádat támasztott volna maga ellen, ha vakon, a katholikusok rovására valahogyan összefércelt békekötést előmozdított volna. De föltéve — a mi bebizonyítva még épenség- gel sincs — hogy a „római politika“ maga volt oka 2i) a kath. ügy leveretésének Németországban, egyházi szempontból mindig Jelkiismeretbeli kötelesség volt megtagadni a beleegyezést az egyházra nézve mindenkép veszélyes egyezkedésekbe, melyek a pápa szándékában soha sem voltak ; nem „Róma és fejedelme érdekeire“

*’) Bullar. magn. 1. c. Const. 178. p. 255—258.

18) V. ö. Lämmer i. h. 39. 1. 23. sz. c. alatt.

19) Ezt bizonyítják Gerb ért által idézett levelek az 1631. 1634. és 1643. 1. c. u. 14. p. 569.

zo) Cod. Yatic. 6929. V. ö. Lämmer i. k. 39. 1. 23. szám. d. alatt.

!1) Huber 66. 1.

22) Banké i. h. II. 568. 569.

2S) K. A. Menzel III. 287.

24) Ennyit Huber sem mer állítani ; ő nem minden tekintet nélkül arra, mit különben ellenvetnének neki, csak „részesnek“ mondja.