Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta

163

az akkori hittudósok a közvetlen hatalom tagadását. Semmiesetre sem tehette a pápa, hogy oly véleményt, melyet a leghíresebb hittudósok és római szék legnagyobb hivei védtek, kárhoztasson, miből igen veszélyes következtetéseket vonhattak volna ; ha mindjárt maga nem is osztozott volna ezen véleményben, azt ellenei üzelmeinek még sem tehette ki ; egy tekintet az akkori egyházirodalomra ezt kétségen kívül helyezi. A ki Angolországnak I. Jakab alatti viszonyait ismeri, beláthatja, hogy ezen király, ha akarta volna is a Rómával való egyesülést, ezt keresztül nem vihette volna; mivel a pápa első püspök- és egyházfőnek csak látszólagosan ismertetett volna el, 2) körülbelül oly- formán, mint később II. Károly képzelő, ki hajlandó volt ugyan Rómával egyesülni, azonban a pápai tekintély teljes visszaállítása nélkül és az anglikán egyház minél nagyobb önállóságának főn- tartása mellett; 3) I Jakab még sokkal inkább idegenkedett a római széktől, mivel híven ragaszkodott trónraléptekor kimondott elvéhez : „Mint nekem tetszik, úgy készítem a törvényt és evangéliumot.“ 4) Hogy Jakab jó szándékát Rómában oly kevéssé akarták alakilag elvitatni, mint elégséges hatalmát, mindkettő kétségbevonása mellett elegendő okok harcoltak. Miközben Jakab addig hallatlan szigorral bánt a katholikusokkal és egyházok ellen mint, iró is föllépett, IV. Henrik francia király azon volt, hogy őt a pápával kibékítse s ebben fáradott de Brèves is. E nyilatkozat : „A királyok letételéről fönforgó jog, a pápa előtt hitcikkely volt“ stb. nem Brève s-é, 5) hanem a működését ismertető Gaillard H. G. kiadóé, ki amattól csak a pápa további kifejezését veszi át : hogy a király alattvalóit soha sem fogja lázadásra és állama békéjének megzavarására ösztönözni, csak ő is jobb sorsban részesítse őket a maga részéről. 6) Azonban épenség- gel nem így történt, noha Y. Pál nem adott neheztelésre okot, és M. Becanus (Mainz 1710) vitairatát 1613 jan. 3. a hitnyomozók

2) Nem pedig mint „az egyház urának“, mint Huber mondja müv.

62. 1.

8) Ranke Engl. Geschichte IV. köt. 241. 1. kk.

4) Hist. Essays, by John Forster. London 1858. I. 227.

5) Igy Huber elég hamisan, müvének 63 1.

6) Notices et extraits. 1. c. p. 311. '

11*