Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta
159 megjegyezvén, hogy a hűségeskü nem egyéb elsimított felsőbbségi eskünél. Ellenfelem 4) határozottan helytelennek nyilvánítá ez állításomat és miatta a jezsuiták nyilvános tanítványának, sőt „vak engedelmességük követőjének“ nevez. Talán a királygyilkosság elmélete s hasonló „jezsuita“ tanok követőjének hiresztel ? Én azonban (A. J. 183. 1. 29. sz.) a nemjezsuita Gosselin 5) kimerítő tárgyalására hivatkoztam, számos okot is soroltam föl, melyek az ellenkező oldalról nem cáfoltattak meg. Ha a hűség- eskü szószerénti érteményben más volt is a fensőbbségi eskünél, szellemére azonban evvel teljesen azonos vada. Eltekintve attól, hogy benne a király egyenesen legfőbb úrnak mondatik ki ; e szövegezés mellett az esküt tevő katholikusoknak világos szavakban el kellett ismerniük, hogy az eskü, melyben vallási kérdés forog főn,törvényileg jogos és illetékes helyről követeltetett ; ezálial legalább is a fejedelem azon jogának elismertetése vétetett célba, hogy a vallási ügyeket intézheti s a hivőket aszeréut vezetheti. Ellenkezik továbbá a vallással és a léleküdvvel bizonyos tételt az egyház Ítélete mellőzésével istentelennek, eretneknek bélyegezni, melynek kárhoztatását az egyház még nem találta szükségesnek, melyet jó hiszemben sok jámbor és tudós férfi vall, oly tételt, mely a hittudományi intézetekben tekintélyes védőkre talál. Pedig azon hűn részesévé lettek az angol katholikusok a hűség-eskü letétele által, mert azon tant : az egyház bizonyos esetekben, különösen eretnekség és hitszegés miatt az egyeduralkodókat trón- és jogvesztetteknek nyilváníthatja, mint istentelent és eretneket kárhoztatta, mi által az egyházat magát eretnek tan ápolásáról vádolta s így lényegében támadta meg. Az angol katholikusok ugyané tételt, mint később a franciák, kétesnek, kinyilatkoztatásellenesnek, sőt hamisnak is tartották, ü) de istentelennek, eretneknek bélyegezni az egyház ítéletének bevárása nélkül nagy, a keresztény szeretetet és minden egyházi alapelvet sértő igaztalanság volt, mely még egy Bossuet előtt is túlhajtottnak és vakmerőnek tűnt 4) Huber 62. 1. s) Gosselin II 282—288. 1. G) Remonstrantia Hibernorum a R. P. Caro n. P. I. c. 4 §. 4 p. 8 ad calcem t. II. Tractatuum des droits et libertés de l’église gallicane t. II. ed. 1731.
