Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
122 teljes szabadsága azon elvre építtetik, hogy minden embernek természetes és elidegeníthetlen joga van bármily vallási véleményt táplálni s terjeszteni. Ha ez igaz, nemcsat az államhatalom követ el súlyos jogsértést, midén a vallásszabadságot korlátok közé szorítja és nem minden vallásfelekezetnek adja meg, hanem megta- gadtatik egyúttal az egész kinyilatkoztatás, s az önkénynek vallási ügyekben tág kapu nyittatik. Téves azon állítás, mintha minden ember kénye-kedve szerént azon vallást fogadhatná el s vallhatná, melyet eszének világával igaznak tart.2) Ily állítás csak hitágazatilag alapjában helytelen föltétből indulhat ki. Mert vagy nincs egyáltalában törvény, mely az ember lelkiismeretét szabályozza és vezérelje, vagy e törvény az egyesek lelkiismeretével, alanyi meggyőződésével esik össze, vagy pedig az embernek szabadságában áll e törvénynek ellenszegülni. De mind a három föltét kér. álláspontból tarthatlan, képtelenség. Mert 1) van erkölcsi rend, a lelkiismeretre kötelező törvény, tárgyilagos isteni igazság; 2) ennek függetlennek kell lenni az egyesek alanyi meggyőződésétől s e fölött kell állania, hacsak a pantheismus elvéből kiindulva az embert nem teszszük Istenné; 3) kell, hogy minden embert kötelezzen olykép, hogy ne is létezhessék igazi jog, mely eme legfőbb zsinórmértéknek ellene szegüljön. Amint nincs az embernek joga roszat cselekedni, ép úgy nincs joga roszat gondolni, tanítani, terjeszteni, a tévelynek pártját fogni s azt előmozdítani. 3) Mivégre jött volna különben Krisztus a világra ? Hogy mondhatta volna : „A ki nem hiszen, már el van ítélve“ (Ján. 8, 18.) ? Az embernek nincs joga vallási és erkölcsi téren Istennel ellenkezésbe jönni, kinyilatkoztatott tanát elfogadni vagy visszavetni. Igaz, az ember physikailag szabad, de erkölcsileg meg van kötve. Minden természetfölötti kinyilatkoztatott igazságot, az egész kereszténységet tagadva meztelen rationalismusnak kell hódolnunk, ha a fönnebbi állításokat kétségbe merjük vonni. A ki csak Isten létét s az isteni kinyilatkoztatást hiszi, nem teheti fel józan észszel, hogy a teremtmény kényére legyen bizva, engedelmeskedjék-e teremtőjének, vagy ne. De míg az állam erkölcsi alapra akar támaszkodni — pedig ezt modern államaink szentül fogadják — 3) S y 11 ab. prop. 15. s) M. Liberatore La Chiesa e lo Stato p. 48. 55.
