Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
120 e két ok oly tartományokban lép előtérbe, hol katholikusok protestánsokkal vegyest laknak : a vallásszabadság tényleges megadása békés és nyugodt együttlét érdekében sokkal szükségesebb, mint hinnők.“ 3) A „Civiltá cattolica“ 4 *) is tanítja : „A lelkiisme- retszabadság olykor e se 11 e g jót eredményezhet és a szakadások által megtört társadalomban, melynek keblében a lelkiismeretek nagyobb részén kétely borong, kisebb rosznak tekinthető. Ily esetben a polgárok kölcsönös együttlétének lehető fentartásáért s a rend még fenlévő maradványának megmentéséért kiáltó kény- szerűség tanácsossá, sőt szükségessé is teheti, hogy a kormány mindattól, a mi távolabbról vagy közelebbről összefüggésben van a vallással, tartózkodjék és mindenkinek megengedje azon vallások gyakorlatát, melyek régóta létezvén háborítatlan létnek örvendenek. Nem az forog itt kérdésben, hogy egy birtokunkban levő jót megőrizzünk és a társadalmat a kikerülhető rosztól megóvjuk, hanem csak az, hogy az úgyis elveszett jót ne szerezzük vissza erőszakkal s a már veszélyes sebet ne mérgesítsük el haszontalan gyógykezeléssel.“ A másik kérdésre vonatkozólag a kath. irók 6) már régebben tanították, hogy más felekezeteknek szerződési és törvényes utón adott kedvezmények egyáltalában sérthetlenek, s az „ultramontanismus“ mai szóvivői ezt mind aláirták. így Riess FI. (az 1864. körlevélről a ,laachi hangokban1) következőkép vélekedik : „Ama körülmény, (hogy a kath. egyház hiveivel együtt a hit egységének visszaállításáért szüntelen imádkozik,) nem azt jelenti, mintha a törvények, melyek a nemkatholikusoknak politikai és polgári jogokat biztosítanak, a katholikusokra nézve nem volnának kötelező erejűek.“ Ezután a Civiltá cattolicát idézi, mely a közönségesen ismert gyakorlati kivételek tárgyalása után, magáról az elvről ezeket mondja; „Ez esetekben kétséget nem szenved, hogy ama (vallás-) szabadsághoz beleegyezőleg járulni nem csak szabad, de sőt dicséretes, valamint az egyház is tényleg megadta beleegyezését. Jóllehet magát a vallásszabadságot roszalja, megengedte, hogy a francia és s) M e r k 1 e i. h. 25. 1. 4) Civiltá cattolica 1865 Ser. VI. vol. I p. 419 420. s) M o 1 a n u s de fide haeret, sérv. I 29. M. Becanus 1. c. Tanner Theol. t. III. Disp. 1 fide q. 9 dub. 4.
