Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
114 magát, mint a vadállat nem állhatja meg, hogy épen előtte álló zsákmányára vagy más állatra, mely dühét fölingerlé, ne rohanjon ? Minő jogon büntetitek azt, kinek benső sugalma szerént az erkölcstan hazugság s a magánérdeken kivül nincs más morál ; a jó és rósz közti különbség nem egyéb, mint jól vagy roszul felfogott előny? Ha büntetést szabtok rá, lelkiismeretében mégsem lesz bűnös, hanem azért bűnhődik, mert számításában csalódott, mert a valószínűséget, mely az általa elkövetett tettek eredményében mutatkozott, nem vette kellőleg fontolóra. Ezek szükségképi, elkerülhetlen következményei azon tannak, mely a nyilvános hatalomtól elvitázza az oly bűnök megtorlására képes jogot, melyek elménk tévedéséből származtak. 7) Ha azt mondják : a büntetésnek ezen joga csak tettekre, az egyén korlátlan szabadsága pedig csakis tanokra vonatkozik — erre azt feleljük, hogy e tanokat koránsem képezhetik egyesegyedül az egyén benső gondolatai, melyekhez földi hatalom amúgy sem férhet,8) hanem a külsőleg nyilvánított tantételek, melyek mások előtt hirdethetnek ; hogy nemcsak a benső lelkiismeret-, hanem a külső vallásszabadságról van szó ; hogy mindenki meggyőződése, lelkiismerete, hite szerónt köteles intézni cselekedeteit ; hogy a nehézség, miként lehet jogosult oly tett megfenyítése, melyet a tettes lelkiismerete paraucsolt vagy jónak ismert, még nincsen elodázva, mintán a lelkiismeret- és egyéni meggyőződésnek teljes szabadság van biztosítva. 14. Kath. szempontból indulva ki nem ütközünk következetlenségbe, de igen, ha a modern szabadelvűek ellenkező álláspontjára helyezkedünk. Míg ez utóbbi az elme tévedéseit majdnem kivétel nélkül ártatlanoknak hirdeti s rendkívüli elnézéssel mentegeti, addig amaz rendületlenül vallja, hogy vannak elmetévedések, melyek súlyos bűnök, s hogy a bűnös tévedés vallás és erkölcs dolgában Isten legérzékenyebb megbántásai közé tartozik ; a gondolat teljes szabadsága megilleti ugyan az embert physikailag, de nem erkölcsileg; az ember kötelessége az isteni igazság után kutatni, azt elfogadni, hozzá minden körülmény között, a legnagyobb áldozatok árán is ragaszkodni. *) „Ti — így támadja meg Balmes az ellentáborbelieket — kik e szócska hallattára: „az eretnekség ’) B aimes 156. 157. 1. 8) De internis non judicat praetor. Cogitationis poenam nemo patitur. *) Balmes 158 1.
