Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
104 kik ezen világosságért őszinte szívvel sóvárognak s esedeznek.“ Hasonlókat találunk az 1863. aug. 10. Olaszhon püspökeihez intézett körlevélben: 7) „Tudva van előttünk és előttetek, hogy azok, kik szent vallásunkat illetőleg legyőzlietlen tudatlanságban sínlenek, de a természeti törvényt és ennek Istentől a szívbe vésett parancsait szorgosan megtartva tisztességes és becsületes életet élnek, az isteni világosság s kegyelem hatása alatt örök üdvöket elnyerhetik, mert Isten, ki mindnyájunk sziveit, érzelmeit, gondolatait s erkölcseit tisztán látja, vizsgálja s ismeri, legfőbb jósága- és irgalmánál fogva semmiesetre sem engedheti meg, miszerént örök büntetést szenvedjen az, kit nem terhel szabad akaratból elkövetett bűn. De másrészt mindenki előtt ismeretes kath. hitágazat, hogy a kath. egyházon kivül senki sem nyerheti el üdvét, és az egyház tekintélye- s rendeletéivel szemben megátalkodottak, valamint, kik egységétől és sz. Péter utódjától, a római pápától, kire az Úr szőlejének fölügyeletét birta, konokul (pertinaciter) elszakadva maradnak, nem üdvözölhetnek.“ Idézve ezután Máté 18, 17 ; Luk. 10, 16, Márk. 16, 16; Luk. 11, 23; Ján. 3, 18; Tit. 3, 11; Péter II. 2, 1, így folytatja a pápa : „Távol legyen azonban, hogy az egyház fiai bármily tekintetben azok ellenségeivé legyenek, kiket nem csatol hozzánk ugyanazon hit és szeretet köteléke; sőt inkább irányukban, akár szegénység és betegség, akár bármi más sanyaruság által sujtatnak, a keresztény szeretet cselekedeteit gyakorolni iparkodjanak, segélyökre siessenek és mindenekfölött oda hassanak, hogy őket szánandó tévelyökből kiragadva, szerető anyjokhoz, az egyházhoz visszavezessék, mely anya sohasem szűnik meg'„hivó karjait feléjük terjeszteni s őket kebelére édesgetni, hogy a hitremény- és szeretetben megerősödve, minden jóban gyümölcsöt hozva, örök üdvöket munkálhassák.“ 8) 6. Ennél szeretetteljesebb beszéd nem képzelhető. Azt azonban a szeretet sem követelheti, hogy az észt és a logikát arcúi üssük. Lehetetlen, hogy ugyanaz egyidejűleg létezzék és ne létezzék. A kath. szeretet sohasem tagadhatja meg a kath. igazságot, mert ez esetben hamis, megfogyatkozott, esztelen, őrjöngő volna. „Alap7) ibid. p. 144. 8) Hettinger Apologie des Christenth. II, II. 93. 1. III. kiad.
