Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XI. Az eretnekség büntetése s az inquisitio
93 a prágai egyetem hitszónoka, a hajon szintén segíteni akarván, kemény ellenállásra talált s rendtársának Spoe Frigyesnek valóban korszakot alkotó műve*) körvonalozza azon szerfölött nagy nehézségeket, melyeket az uralkodó meggyőződés az ellene irányult erélyes küzdelem elé gördített. Rómában egy boszorkányt sem égettek meg, sőt az 1657. megjelent rendelet2) az eljárást az igazság- és jogosságnak medrébe igyekezett szorítani. Mellette voltak nemcsak a hit- és egyházjogtudósok, hanem talán még nagyobb mérvben az orvosok és törvénytudósok. Gyökeres orvoslást itt csak az idő hozhatott; az utolsó boszorkányt különben 1783. Gla- rusban égették meg. Hogy a Protestantismus a középkorból vizsgálat nélkül csak hagyományt vett át, nagyon is kétes, kivált ha Carpzovnak Spee elleni határozott ellenszegülését, a prot. boszorkányüldözések tényeit, 3) és Luthernek az ördög felőli nyilatkozatait 4) számba veszszülc ; Luther pedig bizonyára nem az általa különben annyira gyűlölt „aquinói Tamás után“ mondta ki véleményét. 43. így szól ellenfelem: „Midőn pedig Hergenrőther állítja, hogy egy német zsinat a kuruzslók és boszorkányok bezáratását és a hol lehetséges, azok vallatását már 799. elrendelte, ez által azon tényt bizonyítja, hogy csak a hitnyomozás korában, nevezetesen III. Incének a boszorkánypörök ellen kiadott boszorkány-bullája óta jött az és pedig a legnagyobb mérvben divatba, mit Hergen- genrőther e megjegyzése által tagadni akart; vagyis, hogy az üldözés e módja a pápák saját babonás hite és az ő parancsuk szerént intézkedő hitnyomozás által a leghatalmasabb lökést nyerte. Hergenrőther utalása a keleti egyházra ugyanoda megy ki ; itt e babonának vannai?ugyan némi nyomai, de ez csak szórványos üldözéseket idézett elő. A keleti egyház épen nem birt hitnyomozással, pátriárkái nem igényelték magoknak Isten földi csalhatat'1 Cautio criminalis §. de processibus contra sagas Rintel. 1631. Fran- cof. 1632. 2) Görres-nél is i. h. 652. 1. 3) Menzel Neuere Gesell, der Deutschen. V. k. 90. 1. Vili 59. 1. Döl 1 in g er Die Reformation II 418. 1. *) L. „Luther über das Zauberwesen.“ Hist. pol. Bl. 1861 (XLVII. k. 890 -918. 1.)
