Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

8:?

dallamossága és az egyes helyeken felmerülő költői nyelv szépségei.

Némileg szaporái)!) termelést mutat fel Réh János elnöksége. Az ezen időben kifejtett tevékenység már áldásosabb volt; a kísérletek külalak tekintetében ismét emelkedtek. Az előadási modor lassan-lassan az alak keretébe méltó tartalmat szorított és így az alak és tartalom között bizonyos összhang jött létre. Mindezek mellett azonban Sujánszkv, Jámbor és Nogáll költészeti kísérleteit kivéve a versalak legkevésbbé sem változatos, a kezdetlegesség állapotán túl nem emelkedett; általában a kiindulási pont, az eszmemenet mindenben majd nem egy, és így az egyoldalúságban sinleuek ; szóval komoly tanulmány és valódi ihletettség általában nagyon ritka. Valljuk meg végre, a mit a munkálatok XII. kötetében megjelent négy versezetröl mondottak, ') az általában a magyar gyakorló iskola költészetére alkalmazható. Mindennek főoka az, hogy a költészet ápolása az iskolában dicséretes tettnek tekintetett ugyan, de soha sem lett, igénynyé; valamint azon körülmény, hogy a magyar gyakorló iskola nem birt annak tudatával, miszerint a múzsák kedvelt gyermekeit is számlálhatja kebelében ; továbbá nem volt különös tekintettel a költői művek megszerzésére és így szegény volt a forrás, melyből az ifjú kedély új érzelmeket, eszméket meríthetett, új műfajokat, műalakokat mintákul fogadhatott volna.

3. Nyelvészet.

Az iskola alapítóinak főtörekvése volt a hazai nyelv művelése és a tagoknak abban való tökélyesbülése. Mivel pedig tudva levő dolog, bogy nem mindjárt tökélyetes ma*) „Második részben ez eredeti dolgozatok sorát megkezdi négy verseset; melyekből talán ,,az ártatlan álmait“ lőhetne kitünőbbeknek mondani; molyok azonban nagyobb számmal, általában gyalul tabhak és költőiohbok is lobettek volna.“ lügyliázi lit. lap. függ. a Uulig. és Neveléshez. ISlfi. II félév, 7 sz. 'J0. lap.

ti*