Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818
54 3. Tárnok. Mivel az iskolának célja a tagok szellemi kiművelése, nélknlözhetlennek ismerték a tudományos eszközök-, és nevezetesen a könyveknek megszerzését. Az ezek megszerzésére szükséges kincs, mint ezt a vendszabások nevezik, — és az ebből kerekedő könyvtár is felvigyázót kívánt; azért választatott a tárnok, kire a könyv- és pénztárnak kezelése lön bizva. Ez kötelessége szerént különös gondot fordít az olvasás végett kivett és visszaadott könyvekre; valamint az újonnan szerzetteket szakok szerént rendezi, szóval a könyvtár rendszerezését kezeli. A tárból könyveket csak 14 napra adhat ki, és csak akkor hosszabbíthatja meg ismét 14 nappal a visszahozatal idejét, ha azokat más nem keresi, és az illető tag magát nála bejelenti. ') A bevételeket és kiadásokat külön könyvben feljegyzi és ezekről, mióta a könyvek nagy számban vétettek és adományozhattak, a könyvtár állapotáról hónaponkint az iskola előtt, év végén pedig utódjának minden kötetről számol. A tárnok tiszte könnyebbült 1837-ben, midőn a könyvtártól a a pénztárt elválasztották. Ugyanakkor adták melléje ellenőrül a jelentőt. a) Választatok szavazattöbbséggel. 4. Irásjobbítók. Az iskolának, mely a magyar nyelv vajúdásai között keletkezett, célja volt a hazai nyelvben való kiképzés, és ezért tekintettel kellett lennie főleg az írásmódra. Hogy ez helyes, jó magyarsággal dicsekedhessek, két irásjobbítóra (vagyis irásjavítóra) volt szükség, kik az Írásban netalán elkövetett hibákat, miután a munka az iskola által helyben- hagyatott -- Kévay grammatikája szerint „megjobbítván,“ szerzőjének a tárnok által adandó papirosra való lemásolás végett a munkát visszaadhassák, (ltendsz. II. Cikk. D.) ') Lásd évk. 1837. ápril 3-án rk. gy. V Ugyanott.
