Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
Függelék
kék; azt tisztelni illik; korlátáin túl akarni, hután jónak látszanék is, nem tanácsos; mert az nem egyért, a; többért rendeltetett, azért egynek kedvéért nem is tágítható. Szorítsa az Iskola munkálatait a kiszabott határok közé, meggondolván, hogy ez még nem ezél, csak eszköz a’ majd szabadabban űzhető ezélra. ISz időben annyira el vagyok foglalva, hogy a küldött kötetet még meg nem olvashatóm, ’s talán még jó ideig nem foghatom. Jó munkáknak fordítása legjobb gyakorlás fiatal embernek; itt kiiszd ö a’ nyelvvel; itt a kötés nehézségeivel; ’s kiiszdeni kell, hogy diadalmaskodjunk. Tartsa Isten a’ mag. Iskolát és Tisztelendő Urat erőben, egészségben Tiszt. Úrnak és a’ mag. Iskolának Bbél, Januar 25 d. 1837. igaz szivíi jó akarójuk Guzmics Iszidor s. k. XLVIIJ. Ilonát Istvánnak, a Széchenyi ursz. könyvtár őrének, sajátkezűkig irt levele, melyben egyrészt köszönetét mond a nevezett könyvtár és az ő számára küldött jiéldányokért ; másrészt pedig eredetiségre és a nyelvkezelés cikornyúinak kerülésére buzdítja az iskola tagjait. (Eredetije a rn e. i. iskola levéltárában, 1837. jun. 28-án 3ö. sz. alatt.) Nagyreményű Tiszt. Nevendék Papság, lelkes llaza- tiak ! Egyházi Eolyóirástoknak negyedik Kötetét, mellyel a’ .Széchenyi Országos Könyvtárt |’s különösen eugemet is érdemem nélknl| meggazdagitottátok, tartozó köszönettel vettem. — lia érzékeny hálát mondok a kettős ajándékért, tsa,k azt teljesítem, a’ mire nemes kebletek, buzgó hazafiasságtól,, és a lsek -ly érdemet is becsülni tudó jó szivetek méltán számot tarthat.. Kalladjatok előre a’ kedves pályán férlini erős kebellel ; ápolhassátok a mindinkább éledő s emelkedő Nemzeti Nyelvet ; hevítsétek és tágítsátok közöttünk a’ Tudomány határát; törekedjetek nyomos eredetiségre; ditsöitsétek a Magyar Sión bértzeit; Ke soha el ne feledjétek, hogy Titeket a’ Mennyei Gondviselés a Köz-Nép oktatására szánt leginkább, melly előtt a’ tzikornyás beszéd ritkán szül bő aratást; el ne feledjétek, hogy azon esetre, 21